Close
2017. június
H K S C P S V
« máj    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

„Megrendült az önbizalmunk” – Balog Zoltán interjúja a Mandinernek

2015. márc. 24. Egyéb | Hozzászólások

Elkényelmesedett és önbizalmát vesztette a jobboldali tábor, pedig van ok az önbizalomra – derül ki Balog Zoltánnal készített beszélgetésünkből. Az emberi erőforrások minisztere szerint Simicska Lajos ellen fel kell venni a kesztyűt, a reklámadó nemzeti érdek, az új közhírtévének viszont egyetlen adását sem látta még. Balog beszél arról is, hogy Tapolcának még a választás előtt visszaadhatják a kórházát, s a hetekben kifizetik a kórházak 60 milliárdos adósságállományát. A miniszter megköveti Schilling Árpádot, Karácsony Gergely zuglói szociális intézkedéseit viszont blöffnek nevezi. Nagyinterjúnk.

Egyeztette előre Orbán Viktorral azt a beszédet, amelyben azt mondta: a polgári Magyarország reményei szerint a miniszterelnök számára is több politikai terméknél?

A miniszterelnöki évértékelőkön házigazda vagyok, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként a szervezet nevében, tehát nem miniszterként beszélek. Minden évben sokat készülök arra a három perces megszólalásra. Azt szeretném, hogy ott, azon a fórumon érdemi legyen, amit mondok. Az volt eddig is, csak most jobban észrevették.

Tényleg nem emlékszünk a tavalyira.

Tavaly azt mondtam, hogy a miniszterelnök kritikus szolidaritásra számíthat tőlünk. Hogy nem fogunk hallgatni, ha nem tetszik, amit látunk; viszont ha megszólalunk, azért tesszük, mert érdekeltek vagyunk nem csak a kormánynak és a pártnak, de ennek az értékrendnek a győzelmében is.

Tehát idén jelezte a miniszterelnöknek, hogy idén mit fog mondani?

A szöveget nem egyeztettem, de jeleztem, hogy szóba fogom hozni az értékeket, igen.

Orbán nem csak „okoskodó elemzőket” emlegetett, de azt is mondta, öntől több önbizalmat kér. Nem érezte magát leforrázva?

Azt mondta, hogy miniszterektől és református lelkészektől kér több önbizalmat.

E kettő együtt csak önre igaz.

Igaz, a lelkész csak rám, habár három presbiter is van a kormányban. Nem forrázott le egyébként az a mondat, már csak azért sem, mert kötcsei volt a hangulat – ott szokott ilyen csipkelődés lenni. Ha abban, amit a miniszterelnök mondott, volt valami kritikus él, az annak a társaságnak szólt, amelynek a nevében beszéltem. Azt a kritikát el is fogadom.

Tehát önbizalom-hiányosnak érzi magát?

Sokaknak megrendült az önbizalma az elmúlt hónapokban, ez tény. Úgy is értelmezhetjük: elnehezedett, elkényelmesedett a tábor. Erre mondta a miniszterelnök: ha valakinek fontosak az értékei, nosza, tessék harcolni értük!

Miért is? A belengetett és visszavont netadóért, drogtesztért, a vasárnapi zárva tartásért?

Ha pillanatfelvételeket készítünk, bemutathatunk olyan sorozatot, amelyen nem a nagy sikerek látszanak. Csakhogy eközben a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség az elmúlt negyed század legsikeresebb politikai formációja. Ez az a politikai közösség, amely az Alaptörvényt megalkotta. A nemzeti, polgári és keresztény értékek alkotmányát, amelyet szét akartak lőni Brüsszelből, a tengeren túlról és itthonról is, de megvédtük, majd újra kétharmaddal választottak meg minket. Ez elég önbizalmat adhat.

Amikor a Jobbik három százalékra közelíti a Fideszt, akkor érthetőbb lenne, ha inkább tényleg fogyna az önbizalom.

Szerintem sok európai párt cserélne velünk. Ráadásul föltéve, de meg nem engedve, hogy a Jobbik jobboldali párt…

Tehát nem az?

Szélsőséges pártnak tartom a Jobbikot. Legalább annyira szélsőbal, mint amennyire szélsőjobb. A kettő összeér. A választók percepciójában viszont jobboldali. Ha tehát összeadjuk a Jobbik eredményeit és a miénket, azt pedig összehasonlítjuk azzal, ami tíz évvel ezelőtt volt Magyarországon, hatalmas változást látunk. Valódi jobboldali fordulatot.

Ez lenne a siker?

Tekinthetnénk annak is – már azt a részét, ami a baloldalt illeti. Egy-egy időközi sikert leszámítva nem létezik. Kormányképes erőként biztosan nem. A Jobbik megerősödése persze nem siker. Az a mi bírálatunk.

Éppen ezért értelmezhető nehezen, hogy bojkottálják a hagyományosan jobbos nyilvánosságot, s ön is lemondja a Hír Tv-s szerepléseit.

Nem mondom le.

Másfél hete…

Jaj, tudom, mire gondol! Minden olyan helyzetet kerülök, amikor hirtelen, a parlament folyosóján próbálnak az orrom alád dugni egy mikrofont. Függetlenül attól, ki próbálkozik ezzel.

Szóval nincs bojkott?

Részemről nincs. Ahol tisztességes tájékoztatásra számíthatok, ott állok rendelkezésre.

A Hír Tv műsorai élő műsorok. Nem lehet manipulálni őket. Két hete nem mennek be fideszesek. Azt állítja, a véletlen műve?

Élő műsorban is lehet manipulálni. Egy gondviselésben hívő embertől ne várja, hogy valamit a véletlen művének nevez.

Tehát: miért jó önöknek, ha jobb híján jobbikosokkal lesz tele több bejáratott médium?

Visszakérdeznék: miért menekülnek komoly újságírók a Magyar Nemzettől és a Hír Televíziótól?

Valószínűleg azért, mert érzik, hogy ilyen körülmények között nem lehet cikket írni, műsort készíteni.

Ne keverjük az okot az okozattal! Alapvető, hogy rendelkezésére kell állni a médiának. Én az ATV-be is el szoktam menni, sőt, még a Mandinernek is nyilatkozom, ha nagyon muszáj. Abban a háborúban viszont, amely kibontakozott a jobboldali táboron belül bizonyos gazdasági érdekkörök és a politikai vezetésre megválasztottak között, szomorú fejlemény bár, de fel kell vennünk a kesztyűt.

Körmendy Zsuzsanna ellen? Ő azt mondja, a Kádár-rendszerben sem alázták meg ennyire, mint most, amikor ellenzékinek titulálják. 

Nagyra tartom Körmendy Zsuzsanna publicisztikai munkásságát, szerintem Magyarország egyik legjobb szerkesztője. Sajnálom is, ha megalázva érzi magát, de szerintem félreérti a helyzetet. Nem vesz tudomást a háttérről. A tulajdonost és az újságot nem lehet elválasztani egymástól. Amikor pedig ez a tulajdonos közli, hogy bemegy a szerkesztőségbe és kirúg minden orbánistát…

Aztán ez nem történik meg…

Nem, mert elmennek maguktól. Nem feltétlenül az orbánisták, hanem azok, akik szerint ilyen tulajdonosi nyomás alatt nem lehet normális munkát végezni. Látszik, hogy sokan lelkiismereti okokból állnak fel. Biztos vagyok benne, hogy Körmendy Zsuzsanna is fel fog állni, amint az első utasítást megkapja, hogy üsse a Fideszt vagy Orbán Viktort azért, mert a tulajdonosnak ez az érdeke.

Eddig a Fideszt politikai racionalitás jellemezte: figyelt, hogy ne ossza meg a saját táborát. Most mintha Orbán Viktor és Simicska Lajos személyes, irracionális, érzelmi csatája veszélyeztetné emberek egzisztenciáját és a politikai sikert is.

Ez csak a felszín. A mélyben komoly gazdasági érdekkonfliktusok vannak. Az a pénzügyi világ, amely sokáig úgy gondolta, hogy érdeke a Fidesz hatalmon maradása, veszteségeket szenvedett el. Akkor robbant ki a konfliktus. Ez az alapkérdés, túl minden személyes ügyön. Hogy gazdasági érdekcsoportok irányítják a politikát vagy azok, akiket megválasztottak a vezetésre? Elemi érdek, hogy utóbbi valósuljon meg, s ha mi ezért teszünk, harcolunk, akkor morálisan jó döntést hozunk.

Simicska még nemzeti nagytőkésnek számított az előző ciklusban, az emberei vezették a fejlesztési minisztériumot. Akkor még nem volt baj, hogy pont ugyanez a „gazdasági érdekcsoport” irányít?

Egy nemzeti nagytőkés is gondolhatja, hogy egy-egy döntés szembemegy az érdekeivel, s ilyenkor elkezdi azokat támadni. Erre számos példát láttunk a Magyar Nemzet címlapján az elmúlt időszakban. A reklámadó ügyében, például. Márpedig ennek megtartása nemzeti érdek. Ha valaki támadja, azzal szemben fel kell venni a harcot. Vitázni lehet, de ha a nyomásgyakorlás elér egy határt, akkor vége…

A reklámadótól várt 8 milliárd forint, a közmédia költségvetésének tizede lenne a nemzeti érdek? 

Az csak egy példa. Az elvről van szó. Ahogy a többi esetben is, például a mezőgazdaság vagy a középítkezések ügyében is.

Csakhogy a tiszta versenyelv helyett új „nemzeti nagytőkés” kaszt felemelkedése látszik: Mészáros Lőrinc, Garancsi István, aztán Habony Árpád, mint médiacézár…

Ez az önök véleménye, az enyém meg nem ez. Kicsit olyan ez a kérdés, mint a polgári Magyarország. Sosem jön el a pillanat, amikor hátradőlhetünk és azt mondhatjuk, „hú, most már álljunk le, ennél polgáribb már nem is lehet”. Azt tudjuk mondani, hogy közelebb vagyunk hozzá erkölcsben, állami működésben, politikai kultúrában. Folyamatról van szó. Olyan nincs, hogy a megválasztott hatalom 125 százalékban független mindenféle gazdasági befolyástól. Az viszont fontos, hogy ha kell, akkor ezek között lavírozva legyen szabadsága, hogy végül mégis csak az ország érdeke érvényesülhessen. Márpedig ha ezt a csatát megnyerjük, nagyobb lesz a mozgásterünk.

Azután is bízik a felépített struktúrák lebontásának sikerében, újak gyors felépítésének lehetőségében, hogy elindult a közhírtévé az M1-en?

Nem nézek tévét. Ha valami fontosat látnom kell, azt YouTube-on szokták nekem elküldeni.

Kapott már kis ízelítőt az M1 hírműsoraiból?

Még nem. Annyit olvastam, hogy nem sikerült olyan jól az indítás.

Hát nem. Miért országérdek az, hogy évi 80 milliárdért legyen egy, a Fidesz irányába elfogult, bénázó tévéadó?

Bízom benne, hogy a megcélzott BBC-sztenderdek felé haladunk. Újabb példa a polgári Magyarországra, mint célra. Sosem érünk oda, de ha közelítünk, az mindenképpen jó lesz.

Jó, a közmédia nem az ön területe, van azokból amúgy is elég. Hogy néz ki egy napja az EMMI-t vezető miniszternek? Fél óra sportügyekre, egy óra oktatásügyekre, aztán jöhet egy kis egészségügy?

Nagyképűnek tűnhet, amit most mondok, pedig inkább segélykiáltás: nagyjából úgy kell dolgoznom, ahogy a miniszterelnök dolgozik! Nem a különféle területek külön irányítása a feladatom, hanem az összehangolása. Hetente kétszer találkozom az összes államtitkárommal úgy, hogy mind ott vannak, de külön-külön is találkozom velük. Vegyünk egy példát: közétkeztetés. Érintett az egészségügy, a családpolitika, a köznevelési és a szociális terület, ezen kívül még a földművelésügyi minisztérium, amely az élelmiszer-biztonságért felel. Négy államtitkárommal és egy másik tárca emberével kell leülnöm tehát egy ilyen, kívülről egyszerűnek látszó ügyben is.

Az egészségügyben azt látjuk, hogy csontfúráshoz barkácsboltban vett fúrót használnak az orvosok és bevásárlókocsiban tologatják a gyerekeket. Ennek mikor lesz vége?

Egyszerre van jelen ez, mellette pedig a 21. századi kórházak: 400 milliárd forint ment kórházfejlesztésre az elmúlt három évben. A kapacitások rossz elosztása miatt állnak elő az említett esetek. Ha elhinné a beteg, hogy jobb neki, ha 30-40 kilométert utazik és jó ellátást kap, más lenne a helyzet. A kórházközpontok kérdése azonban nagy vita, sok a helyi érdek.

Ha máshol nem, Tapolcán megtanulhatták ezt. Ezért vesztették el ott az önkormányzati választást ősszel, ugye?

Részben ezért, igen.

Most akkor bejelenti, hogy mégis lesz kórház Tapolcán?

Arra kértük az államtitkárt, hogy nézze meg, mekkora a mozgásterünk. Olyan a helyzet, mint a köznevelési rendszernél. Túlszaladtunk egy kicsit, van, ahol lazítani kell és lehet. Ha azt mondjuk, hogy ilyen méretű városba kell legalább sürgősségi ellátás, akkor lépnünk kell.

A tapolcai időközi választásig?

Nem nélkülözné a politikai logikát, ha így tennénk. De nem ez a lényeg. Az alulfinanszírozottság részben azért van jelen a rendszerben, mert sok a helyi ragaszkodás, pedig jobban járna a beteg, ha utazna. Ehhez persze a mentőszolgálatot kell jól megszervezni.

Minden évben alulfinanszírozott a rendszer. Most is vagy hatvanmilliárdos adóssága van a kórházaknak.

Néhány héten belül megközelítőleg ezt a pénzt bele fogjuk tenni a rendszerbe. Ezt még nem mondtam máshol, de most akkor mondom: hamarosan kifizetjük a kórházi adósságot. Azon viszont érdemes elgondolkodni, honnan van ez a folytonos hiány. Olyan sok a beteg? Vagy szervezési kérdés inkább?

Arra céloz, hogy trükköznek az OEP-pénzekkel?

Önök mondták, nem én. Cáfolni mondjuk nem fogom. Sokan élnek ebből nagyon magas szinten az egészségügyben. Félprivát. Ennek a ciklusnak éppen az a feladata, hogy tisztázzuk, mi piaci és mi állami ellátás. Ma európai szinten gyógyítanak felkészült orvosok magánpraxisukban úgy, hogy az állami infrastruktúrát használják ehhez. Ezen változtatni kell. Ami privát, annak privátnak kell lennie: nem kell rá OEP-pénzt adni, de adókedvezményt, befektetési kedvezményt igen.

Ez a szegénykórházak irányába mutat, nem? Mint a fogorvos. Mindenki a magánba jár, csak a nagyon szegények nem.

A fogászat speciális terület, nem keverném ide. Az új rendszer segíteni fog az állami finanszírozású egészségügyön, hiszen terhet vesz le róla. Aki bennmarad, annak is lesz színvonalas ellátása; aki pedig többletszolgáltatást kíván, az fizessen érte.

A kedvenc területe ugye azért nem az egészségügy? A romakérdés az, ugye?

Mindenki azt tanácsolta, hogy ilyeneket ne mondjak, mert ha egy politikusnak valami szívügye, abban sokkal sebezhetőbb. Én Borsodból jövök, ebből a világból. Nem romakérdésről beszélek, hanem a szegénységről. Az a cél, hogy ne szakadjon ketté az ország, ehhez pedig területileg differenciált állami közszolgáltatások kellenek. A hátrányos helyzetű térségekben más szabályokat szeretnénk. Nem csak azt, hogy az ott dolgozók bére magasabb legyen, de szabad vállalkozási övezeteket, például. Az egyik legnagyobb gond ma a gazdag és a szegény Magyarország közötti különbség. Nyugat-Magyarországon tele vannak az albérletek, oda mennek keletről a munkaképesek, ott pedig maradnak a szegények és a romák.

Szegény. Szegénység. Egyfolytában használta az Emmi-szótárban tiltott szavakat! Milyen szankcióra számíthat?

Megkérdezzük mindjárt a sajtófőnököt. Viccet félretéve: semmilyenre, ahogy senki sem. Az sem igaz, hogy szótárt adtam volna ki a tiltott szavakról. Túlbuzgó kommunikációs szakember volt, aki a gyűjteményt, amelyet én valóban kértem, összeszerkesztette szótárrá. A szószedet, amit kértem, értékrendi kérdés. Nem „terhes”, hanem „várandós”. Nem „családon belüli erőszak”, hanem „kapcsolati erőszak”. Nem „felzárkóztatás” van, hanem „felzárkózás”. Nem „esélyegyenlőség”, hanem „esélyteremtés”. Az elsőben az a szocialista hátsó gondolat van, hogy vegyük el attól, akinek már van, így egyenlítsük ki a különbségeket. Nem elvenni kell attól, akinek van, hanem esélyt teremteni ott, ahol most nincs. A nyelvi küzdelem tehát zajlik, ebben tudatosnak kell lennünk; de olyan cenzúrát, amellyel a sajtó megvádolt, nem vezettem be. A szegény szót mindenesetre nem is láttam, hogy beleírták a „szótárba”. Akkor nyugodtan lehet is használni, ha konkrét személyekkel szemben nem lealacsonyító értelemben tesszük. Egyébként a Bibliában több mint kétszázötvenszer szerepel a „szegény” szó, úgyhogy nem is tudnám elkerülni. Éppen a szótárbotrány kirobbanása előtt egy héttel rendeztünk konferenciát, amelyen szinte minden előadás címében szerepelt a szegény, vagy a szegénység szó. Még Ferge Zsuzsáéban is.

A várva-várt vita azonban elmaradt ön és Ferge között azon a konferencián.

Miért maradt el? Mert Ferge Zsuzsa nem volt már jelen, amikor elkezdődött volna. Én ott voltam. Ezek után pedig megírta, hogy elmaradt a vita, mintha én szabotáltam volna azt. Talán fontos lenne, hogy egy ilyen tekintélyes professzor asszony igazat mondjon és íron. A mentségére annyit tudok felhozni, hogy nem pontosan emlékszik. Nagyot csalódtam benne. Mindent egyeztettünk, megszerveztünk együtt, én eljöttem a kormányülésről, hogy visszaérjek a vele való vitára, de nem volt már kivel vitatkozni.

A szómágiára visszatérve: tényleg attól lesz jobb a világ, ha romát mondunk és nem cigányt? Begyűrűzött a politikai korrektség a jobboldalra is?

Nem nyelvi, hanem emberi korrektségre van szükség. A cigány szót is ki lehet ejteni megbecsüléssel. Elég Rikárdónak, az év elsőszülöttjének apukájára gondolni, aki kikérte magának egy jobbikos képviselő visszataszító sorait. „Mi nem segélyen élünk, nem voltunk soha büntetve, van szakmám, nehézgépkezelő vagyok, csak azért nem tudok a szakmámban elhelyezkedni, mert még le kell tennem a KRESZ-vizsgát, amire most gyűjtjük a pénzt. Jelenleg az önkormányzatnál közmunkásként dolgozom, adót fizetek, a köz javát szolgálom, munkámmal eddig mindenki elégedett volt”. Ez a fajta jogos büszkeség, ez valami! Példaértékű. Elmondtam ezt az említett konferencián is, mire megszólalt utánam egy zöldhajú szociológus, hogy „na, most aztán lebukott a miniszter. Mert micsoda szégyen, hogy nincs egy szociális munkás, aki adna Rikárdó apjának 150 ezer forintot zsebből KRESZ-vizsgára, hogy ne kelljen közmunkásként dolgoznia.” Tényleg jó lenne, ha mindenkinek adnánk százezer forintot zsebbe, tényleg.

Ha jól értjük, az új rendszerben a segélyezés az önkormányzatok feladata lesz; de mi van, ha nem adnak extra támogatást, ahogy Karácsony Gergelyék teszik Zuglóban?

Ne hozzák ide nekem Karácsony Gergely Zuglóját jó példaként! Aki 22 ezer forintos jövedelempótló támogatást kap az államtól, annak adnak ott nem egészen négyezer forintot. Úgy, hogy Zuglóban összesen 300 munkanélküli van. Eközben a kerület iparűzési adóból származó bevétele 8 milliárd forint. Ezt a blöfföt vegye be Magyarország szegénységügyben? 47 ezer forintból nem lehet megélni, de 26 ezerből meg lehet?

Miért hagyta, hogy kivegyék a kezéből a szakképzést? Lassan összeáll a KLIK, erre most csinálnak másikat a gazdasági minisztérium alatt. Hogyan hagyhatta, hogy kiszedjék a porfóliójából ezt a szegmenst, amely felzárkózásügyben az egyik legfontosabb terület?

Jól esik hallani, hogy látja a KLIK javulását! Mindaddig küzdöttem szakképzésügyben, amíg nem győztek meg, hogy jók ezek az eszközök a célok elérésére. A cél az, hogy növeljük a szakképesítés becsületét. Ha közelebb visszük a képzést a cégekhez, az ilyen lépés. Ma az általános iskolások is úgy tekintenek magukra, hogy a sikeresek gimnáziumba, a közepesek szakközépiskolába, a resztli meg szakmunkásképzőbe megy. Ez nyugatabbra nincs így. Németországban a szakmáknak is megvan a maguk presztízse, egy jó műbútorasztalos…

Na, annak pont megvan itthon is.

Jó, ez lehet, hogy áthallásosnak tűnt, de legyen akkor esztergályos. Én is az voltam a Diósgyőri Gépgyárban.

Keményen dolgozó kisember volt?

Nem mondanám, inkább tapasztalatszerzés volt az nekem kitűnő érettségivel, csak arra akarok utalni, hogy torz az értékrend, amely szerint az elit a diplomás, s akinek „csak” szakmája van, az nem ér annyit. A rendszer persze akkor fog működni, ha a szakikkal is kezdünk valamit. Gyakran arra az alkalmatlan oktatóra bízták a gyerekeket az eddigi rendszerben, aki dolgozni nem tudott; de arra még jó volt, hogy adjon két nyaklevest a szakmunkás-tanoncoknak meg elküldje őket a boltba parizerért. Nagyjából ennyit tanultak meg sok ilyen „képzőhelyen”. A felsőoktatási duális képzésben egyébként mi mutatjuk az utat az NGM-nek. Palkovics államtitkár kulcsszereplő, ő egy világcégtől érkezett, az ő közbenjárásával 320 szerződést kötöttünk cégekkel, a programba 21 egyetem szállt be. Szeptemberben 1000 diák kezdi úgy az egyetemet, hogy minimálbért kap rögtön az első évtől.

Olyan nagyon büszke azért nem lehet az egyetemekre: a fél éve dolgozó kancellárok szinte mindenhol találtak visszaélést, az ÁSZ és a Kehi meg bűncselekmény-gyanút is. Az új rendszerben súlytalanná válhatnak a rektorok.

A rektort a szenátus választja, ezért neki nehezebb rendet tenni. Akkor esetleg nem választanák újra. Tartom a kapcsolatot a rektorokkal, s ha az akolmeleg elvárások miatt nyíltan nem is mondják, tudják ők is: jól jártak a kancellári rendszerrel. Nem rájuk fognak haragudni, hanem a kancellárra, aki feltárja a visszaéléseket. Eközben a rektor tekintélye nem vész el, az éppen a megválasztottságból következik.

Kultúrharcot tervez még? Schilling Árpád például összetépte az ötmilliós csekket, amelyet az Emmitől kapott. Ön korábban azt mondta, hogy nem jár annak állami pénz, aki kormányellenes akciókat szervez belőle. 

Ha üzenhetek neki a Mandineren keresztül: az a félmondatom nem volt rendben.

Visszakozik?

Nem először fordul elő. Sosem dicsértek meg érte, de be tudom látni, ha hibáztam. A teljesítményt meg kell becsülni akkor is, ha olyasvalaki nyújtja, aki zsigerből gyűlöl engem. Ezt a gyűlöletet Schilling Árpádnak minden második mondatából érzem. Hogy én nem vagyok demokrata, hogy diktatúra van és a többi, miközben persze a szocialista kormány alatt külön alkuval fogadott el százmilliókat. Ha viszont teljesítményt nyújt, ez a köpködés nem lehet kizáró oka a támogatásnak. Ha megnézik akár a miniszteri keretemet, akár az NKA-keret felhasználását, ezt a logikát látják mögötte. Olyanokat is támogatok, akik vélhetően nem rokonszenveznek velem.

Például?

A Vígszínház első világháborús, zseniális rendezését például jelentős összeggel támogattam.

Elnökként mennyire lát bele NKA-ügyekbe? Csak mert a tavaly őszi zenei kollégiumi támogatások még a szerződéskötésnél sem járnak. 

Akkor látok bele, ha szól valaki, hogy gond van. Mint most. Utána fogok nézni. Nem egyszerű – néha az az érzésem, hogy az egyre több reformtól egyre nagyobb a bürokrácia. Remélem, egyszer eljutunk oda, hogy valóban csökkenni fog. Még egy ügy, amely hasonlít az újra sokat emlegetett polgári Magyarországhoz, a BBC-normákhoz vagy a gazdasági érdekkörök visszaszorításához. Tökéletesen nem valósul meg soha, de el kell indulnunk ebbe az irányba.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter