Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Megszólalt Orbán bizalmasa: Kirakatban a családi szennyes – A közös haza ügye a cigányság felzárkóztatása

2011. ápr. 27. Egyéb | Hozzászólások

Ablonczy Bálint-hetivalasz.hu

Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint a nulla erőfeszítést elváró segélyezési rendszer csak rontott a romák helyzetén az elmúlt tíz évben. A lelkész-politikus úgy látja: a “magyar holokausztot” emlegető Jobbik számításból korbácsolja az indulatokat.

- A magyar uniós elnökség egyik célkitűzése az európai romastratégia elfogadtatása. Nyilván ön tudja a legjobban, hogy tervekkel tele a padlás.

- De összeurópai romastratégia még nincs. Az Európai Bizottság keretstratégiáról beszél, amelynek lényege, hogy egy állam se várjon Brüsszelre; mindenkinek magának kell kialakítania cigánypolitikáját. Az intézkedéseket ki kell dolgozni, azokat be kell mutatni a Bizottságnak, mely azt véleményezi, s a végrehajtást ellenőrzi a 27 tagországban. Mi igyekszünk ráébreszteni az Európai Uniót, ő meg a tagországokat, hogy az elmúlt tíz-húsz évben a romák helyzete egyre csak romlott.

- És minden jóra fordul, csak mert brüsszeli bürokraták felügyelnek és összehangolnak?

- Nyilván nem. De az unióban kezdik megérteni, hogy zsákutcába jutottunk. Európa húsz éven át – amióta az európai romák nyolcvan százalékának otthont adó kelet-európai országok felszabadultak szinte kizárólag emberi jogi problémának tekintette a kérdést. Azt mondták: nem kell a cigányokat diszkriminálni, és akkor minden rendben lesz. Ha azonban Északkelet-Magyarországon száz ember jelentkezik tíz munkahelyre, ott az élet maga egy nagy megkülönböztetés. Ráadásul a többséghez és a kisebbséghez tartozók kilátásai a nehéz sorsú keleti térségekben szinte egyformán rosszak.

- Kritizálja az uniót, amiért emberi jogi szemüvegen keresztül nézte a problémát. Magyarország viszont mintha a szociális rendszeren belül akarná letudni a cigánykérdést.

- A magyar állam alapelve sokáig az volt, hogy a romák problémáit a szociális ellátás színvonalának emelésével tudjuk megoldani. Ezt anyagilag nem bírjuk. Másrészt ma romák és nem romák tízezrei helyzetüket a változtatni akarás és képesség leghalványabb szikrája nélkül fogadják el. Berendezkedtek arra, hogy leszázalékolásból, segélyből, rokkantságból el lehet élni. Összeszámoltuk: a magyar szociális ellátórendszer 153 jogcímen folyósít támogatást rászorulóknak – mindenfajta teljesítmény elvárása nélkül. Oda jutottunk, hogy szankciók kellenek, mert sok szülő már a gyerekekről való gondoskodás felelősségét sem érzi át. Ezért iskolába járáshoz kötöttük a családi pótlék folyósítását, s hamarosan hároméves kortól kötelező lesz az óvoda. Olyan intézményrendszer is kell persze, amely nem diszkriminálja a cigány gyerekeket. De a kötelességeket elhanyagoló, automatikus támogatásokra épülő rendszer ma már a kilábalás egyik fő akadálya.

- Hogyan várhat el erőfeszítést az állam, amikor például a Csereháton se közel, se távol nincs munka?

- Bár Pintér Sándor belügyminiszter úr nyilván még korainak tartaná, talán elárulhatom: azon dolgozunk, hogy ha már a munkát nem tudjuk a szegény térségekbe elvinni, a munkáskezeket vigyük el oda, ahol szükség van rájuk.

- Borsodi cigány emberek végzik majd a dél-alföldi belvízmentesítést?

- Ez lesz a logika – mondjuk a Dél-Alföldön szintén tömegeknek nincs munkája. Megnézzük, hogy a nagy állami rendszerekben – MÁV, erdőgazdálkodás, árvízi védekezés – milyen lehetőségek vannak. Bár a versenyképességet és a hátrányos helyzetűek foglalkoztatását sokan ellentétes érdekeknek gondolják, meg kell vizsgálnunk, miképpen lehet elérni, hogy nagy állami vagy uniós építkezéseknél a munkások húsz százaléka roma legyen. Debrecen például 12 milliárd forintot kap stadionépítésre. Itt a lehetőség, hogy hátrányos helyzetű embereket vezessünk vissza a munka világába.

- Nem kerül többe a húsnál a leves, ha az állam vegyíti a gazdaság- és szociálpolitikát?

- A Járóka Lívia fideszes európai parlamenti képviselő által kidolgozott és az Európai Parlament 90 százalékos többségével elfogadott romastratégiából kiderül, hogy ami rövid távon pluszkiadás, az hosszabb távon előny. Ha munkát adunk, akkor kevesebb segélyt, egyéb juttatást kell folyósítani.

- Két éve lapunknak azt mondta: létezik cigánybűnözés. Fenntartja állítását?

- Úgy fogalmaztam, hogy amiképpen van ukrán maffia vagy keresztény képmutatás, úgy ez a fogalom is létezik. Ha cigánybűnözésen azt értjük, hogy bizonyos bűnelkövetési formákban magas a romák aránya, akkor most szintén igen a válaszom. De a fogalom nem lehet semmilyen politika alapja. Ennyi erővel ugyanis a “magyarbűnözés” bizonyítéka az adócsalás, mivel ilyesmit kevés roma művel. Minden komoly szakember azt mondja, a cigányok a mélyszegénységben élőkre jellemző bűncselekményeket követnek el. Mivel ebben a kategóriában felülreprezentáltak, magasabb az arányuk is. És nem azért, mert “a lopás a vérükben van”.

- Mivel győzné meg állításának igazságáról mondjuk a gyöngyöspataiakat?

- Egy élethelyzet tapasztalata és a nagyobb összefüggések vizsgálata sokszor eredményez ellentmondó következtetéseket. Egyébként még ők is azt mondják, hogy nem a mindig is velük élő cigányokkal van a baj, hanem az újonnan érkező gyökértelenekkel.
Tény, egyes vidékeken elfogadhatatlan közbiztonsági vészhelyzet alakult ki. A rendőrség azonban mindig az utolsó állomás: a bűnözés a szegénység következménye. De ez nem azt jelenti, hogy a nyomor felment minden alól. Ha belemegyünk abba a logikába, hogy a megélhetésért lehet lopni, akkor romboljuk a társadalom morális alapjait. Minden helyzetben lehet választani jó és rossz között. Lehet, hogy adott helyzetben az ember a bűnt választja, de ezért büntetés jár. A Jobbik áldatlan tevékenysége miatt pedig eltorzult az optikánk. Miközben sok falusi ember szenved cigány származású bűnelkövetőktől, Magyarországon egy évben többen halnak meg közlekedési baleset, mint gyilkosság következtében – nem beszélve a magzati élet elleni támadásról. A gyilkosságok többségét sem cigányok követik el. Aki ebben a helyzetben “magyar holokausztról” beszél, mint a szélsőjobboldali párt, az a politikai céljai érdekében korbácsolja az indulatokat.

- A társadalom jelentős része azonban elő- és utóítéletei miatt alighanem egyetért a Jobbikkal. Nem reménytelen harc a cigányság integrációjáért vívott küzdelem?

- Ha helyben nincsenek olyan emberek, akik elkötelezettek a kérdés iránt, akkor valóban reménytelen. De félreértés, hogy a társadalmi felzárkóztatás a cigányság ügye: az az egész országé. Mert a közös hazánk lesz élhetetlen, ha nem tudunk mit kezdeni a szegénységgel. Ezért kell azokra a közösségekre is támaszkodni, amelyeknek a lelki integrációban, a felelősség felébresztésében hagyományosan jó tapasztalataik vannak – gondolok például a hodászi görög katolikus roma közösségre vagy az uszkai neoprotestáns gyülekezetre.

- Nem késtünk el? A valóság mintha Spiró György Feleségverseny című antiutópiájának etnikai összecsapásokba fúló Magyarország-képét idézné.

- Amikor gyermekkoromban eredménytelenül próbálkoztam a zongoraművészet elsajátításával, édesanyám mindig Kodály Zoltán példáját idézte. A zeneszerző egyszer azt mondta: ha valaki egy billentyű leütését rosszul sajátítja el, csak nyolcszoros erőfeszítéssel lehet a hibát kiigazítani. Tény, hogy ebben az ügyben ma sokkal rosszabb eséllyel indulunk, mint nyolc-tíz vagy akár húsz éve tehettük volna.

Szerintem bennünket, a jobbközép erőket ezekért az állapotokért kisebb felelősség terhel, mint a balliberális világot, de ettől még őszintén szembe kell néznünk a problémával. Egy kormány nem mondhatja, hogy a nehéz helyzet miatt inkább feladjuk. Kockázatos lehet, hogy kiraktuk a családi szennyest a kirakatba, amikor többek között a romastratégiát állítottuk uniós elnökségünk középpontjába. De nincs más lehetőség, mert a sikertelenségre rámehet az ország.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter