Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

„Mézeskalács kapu napja” Sajószentpéteren

2010. dec. 26. Egyéb | Hozzászólások

ROCSKÁR GÁBOR (gorogkatolikus.hu)

Korunkban Jézus Krisztus születésének valódi tartalma, megélése mind egyéni, mind közösségi szinten egyre inkább elsikkad.

A Karácsony lényegének megmutatását szolgálta a december 18-án
megrendezett „Mézeskalács kapu napja” karácsonyi készület elnevezésű
rendezvény a görögkatolikus templomban Sajószentpéteren. A program
pasztorációs lelkigyakorlattal kezdődött, melyet Balog Zoltán
államtitkár úr vezetett.

Példabeszéde az emberek elfogadásáról, a diszkrimináció
megszüntetéséről szólt. Célunk, hogy mindenkiben meglássuk Isten
teremtményét, a benne levő értékeket, és felismerjük, hogy ezeket
hogyan tudjuk továbbfejleszteni. Ahhoz, hogy ennek eleget tudjunk
tenni, elsőként önmagunk lelkében kell rendet tennünk, és megnyugvást
találnunk, elnyerve a lelki békét. Ehhez azonban tisztáznunk kell
önmagunkban, hogy kik vagyunk, mi a feladatunk, és hogy milyen lelki
sérelmek értek bennünket a múltban. Ugyanis ha a lelki problémáinkkal,
sérelmeinkkel, bajainkkal nem nézünk szembe, és nem próbálunk megoldást
találni rájuk, akkor lelkivilágunk zavaros marad, ami az embertársaink
felé való nyitás helyett a bezárkózást szüli.

A kiosztott példabeszédekre leírhattuk a minket ért legnagyobb
sérelmet, aláírhattuk, hogyan szeretnénk, ha megszólítanának bennünket,
és meggyőződhettünk arról, hogy ezeket a szavakat Isten előttünk már
kimondta. Ha sérelmeinken felül tudunk emelkedni, akkor képesek leszünk
arra, hogy saját értékeinket felismerjük, és azt is, hogyan tudjuk
ezeket embertársaink szolgálatába állítani. Ha ezt megtettük,
elősegítjük felebarátainkat azon az úton, hogy ők maguk is felismerjék
a bennük rejlő értékeket, és hogyan tudják ezeket talentumként
hasznosítani. Államtitkár úr beszéde nagyon aktuális volt, ugyanis
abban a korban élünk, melyben rengeteg reményvesztett, elkeseredett,
bezárkózott ember él, aki képtelen saját maga erejéből talpra állni,
ezért bezárkózik. Felhívta mindannyiunk figyelmét a megtérés, és a
belső megújulás szükségességére, mert világunk csak úgy javulhat meg,
ha mi magunk is képesek vagyunk a változásra. A beszéd előtt és után a
szendrőládi cigány cursillós énekegyüttes zenélt, akik kiváló
hangulatot teremtettek a hallgatóság körében, olyannyira, hogy a
lelkigyakorlat után a közönséget bevonva hirtelen közös énekóra alakult
ki. A beszéd szólt arról is, hogy a munkanélküliség, a szegénység, és
az éhezés őket is sújtják, mégis tudnak vidámak és boldogok lenni.

Tehát a lelki béke, és az öröm nem anyagi bőség kérdése. A cursillós
énekegyüttes mindannyiunkban tetszést váltott ki, lehetőséget adva
mások értékeinek megismerésében. Közben lehetőségünk nyílt az elkészült
pályaművek megtekintésére, jobbnál jobb mézeskalácsból készült profi és
amatőr műveket láthattunk megyénk egész területéről, és határainkon
túlról is.

A zsűri igencsak nehéz helyzetben volt, mert nem lehetett egy-egy
alkotást kiemelni, mindegyik egyedülállóan szép látványt nyújtott.
Valamennyi darab más és más gondolatot, karácsonyhoz kötődő emlékképet
ébresztett a jelenlévőkben, megidézve gyermekkorunk Karácsonyainak
hangulatát, illatát, légkörét. Nézelődés közben alkalmunk nyílt ismerős
és ismeretlen emberekkel szóba elegyedni.

Ezután a karácsonyi énektanulás következett, melynek célja az ünnepre való ráhangolódás volt.

Ezt követte a pasztorációs lelkigyakorlat második része, melyet Pacsai János esperes úr vezetett.

Bevezetésként esperes úr mindenkit megkért egy rövid ideig tartó
elcsendesedésre. A csend, és az ima fontosságáról beszélt. A külső és a
belső csend teszi lehetővé, hogy Isten közelébe jusson el a lelkünk,
így lelhetünk lelki békére, és nyugalomra. Minél több időt töltünk el
Isten közelségében, annál nagyobb nyugalomra, békességre találunk, és
ezt sugározhatjuk családunk, embertársaink felé. Karácsony közeledtével
az Isten keresése még inkább fontosabb, mint hétköznapjainkban, mert ha
magunk képesek vagyunk megszentelődni Isten kegyelmével, akkor
érthetjük el azt, hogy Isten békéjét közvetítsük szeretteink,
felebarátaink felé.
Enélkül pedig nincs boldogság, és nem létezik békesség sem. A
fogyasztói társadalom is kínál boldogság kimeríthetetlen tárházát
kínálja az ünnep közeledtével, de ez csak tévutakra vezeti az embert,
valódi öröm, és békesség nem származik belőle.

Éppen ezért Karácsonykor még inkább szükséges a megtérés, a belső
lelki megújulás, ez azonban mindenkinél egyénileg, szívünk Isten felé
történő megnyitásával, őszinte bűnbánattal, és megtisztulással érhető
el.

Balog Zoltán államtitkár úr és Pacsai János esperes úr vezette
lelkigyakorlat tartalma ugyan merőben más volt, mégis a mondanivalójuk
szorosan illeszkedett egymáshoz, útmutatást adva az embereknek a
Karácsony mibenlétének megélésére. Az esperes úr a belső lelki
megtérést, és Isten békéjének elnyerésének az útját mutatta meg a
hallgatóságnak, államtitkár úr pedig a megtisztulás nyomán létrejövő
lelki béke gyümölcseit ismertette. Mindezek együttes eredménye, hogy
képesek leszünk felülemelkedni lelki sérelmeinken, problémáinkon,
Krisztusban elnyerve a lelki megnyugvást visszakapjuk lelki épségünket.

Mindennek gyümölcseként képesek leszünk az önmagunkban levő
értékeket felismerni, és azt embertársaink javára fordítani, buzdítva
őket is az Istenhez való odafordulásra, és saját értékeiknek
hasznosítására. A Karácsony ezáltal nyerheti el ismét valódi értelmét,
ha önmagunk értékeit leszünk képesek a másokért való élet szolgálatába
állítani, és a világ megváltozása is ezen az úton képzelhető el.

A lelkiekben tartalmas lelkigyakorlat után elérkeztünk a program
végére, a pályaművek díjazására igen jó hangulatban. A zsűri elnöke
Kopcsik Lajos mestercukrász volt, aki a pályaművek népszerűsége mellett
a péteri közösség összetartását is nagyra értékelte.

A díjazottak a következő lettek:

Profi kategória: 1. Szabó Lóránt, Rozsnyó (Szlovákia), 2. Pető Anna,
Mezőkövesd; 3. Vranaiova Erika, Csécs (Szlovákia) és Barcikai Tanara,
Gömörszőlős

Az amatőrök kategóriájában pedig az első díjat Gulyás Gáborné nyerte Sajószentpéterről.

A díjkiosztást ismét meghitt beszélgetés, és mézeskalács kóstoló, és
vásárlási lehetőség követte. Este hatalmas hóesésben,
testiekben-lelkiekben megújulva térhettünk haza. Külön öröm volt, hogy
a résztvevőket mézeskalácsból készült alkotások elkészítésével
inspirálták, ugyanis azontúl, hogy ezzel a régi magyar hagyományokat
ápolják, lehetővé teszik, hogy az együttmunkálkodás során a családon
belüli közös tevékenységeket részesítsük előnyben.

Ekkor van ugyanis a legtöbb alkalmuk egymással foglalkozni, és
beszélgetni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az egymásnak
készített ajándéknak lehet igazából a leginkább örülni.

Szívvel mondhatok köszönetet mindenki nevében a szervezőknek és a
közreműködőknek, akik lehetővé tették közös felkészülésünket az
ünnepekre.

Kopcsik Lajos úr hálája jeléül felajánlott a Sajószentpéteri Görögkatolikus Egyházközségnek egy művet.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter