Close
2018. augusztus
h k s c p s v
« máj    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Nem szeretnék moralizálni – interjú Balog Zoltán felzárkózási államtitkárral (ORIGO)

2010. dec. 27. Egyéb | Hozzászólások

FABÓK BÁLINT

 
Nyolc hónap alatt nem lehet megoldani a cigányság évtizedes problémáit – mondta az [origo]-nak adott interjújában Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. A kormány tavasszal a hátrányos helyzetűek lakáskörülményeit javító programot indít, de a támogatást bizonyos teljesítményhez kötik majd – mondta az államtitkár. Szerinte közérdek, hogy elsősorban azok vállaljanak gyereket, akik el is tudják őket tartani, de erkölcsi intelmek helyett szabályzással változtatna az ezzel ellentétes mentalitáson.

 

– Mennyivel jobb most cigánynak lenni, mint 2010 áprilisában?

– Hadd fogalmazzak úgy, hogy még nem tudják, hogy jobb-e, de reménykednek, hogy jobb lesz. Ez a lelki válasz. A gyakorlati válasz pedig az, hogy most sokkal rosszabb, mert most kezdődik a tél, áprilisban meg vége van.

– Ez nem a kormánytól függő, hanem szezonális dolog.

– De fontos, hogy egy államtitkár gondoljon arra is, hogy mivel fűtenek a cigányok. Nem egyszerűen bűnözési probléma, hogy embereknek nincs mivel fűteniük. Ha végigmegy a sajószentpéteri cigánytelepen, azt láthatja, hogy egyetlenegy WC-n sincs ajtó. Vajon miért? Mert már eltüzelték, és még csak december 20. van. Tehát nagyon várják az áprilist. A probléma elméleti része pedig az, hogy nagyon sokféle cigány ember van, és nagyon heterogén a cigány társadalom is. Kívülről úgy tűnik, hogy a cigány az cigány, de ez nem így van. Etnikai különbségek is vannak a cigányok között, három fő csoport van Magyarországon. Szociális különbségek is vannak, meg a társadalmi integráció szintjén is nagy különbségek vannak a cigányok között. A legvékonyabb, de legfontosabb réteg a fiatal, jól képzett diplomások köre. Van egy szűk középosztályi, vagy alsó-középosztályi réteg, amely ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint bármelyik alsóközéposztálybeli család, amelyik fél a lecsúszástól, és próbál megkapaszkodni a középosztályban. És van az a réteg, amelyikkel mi elsősorban, de nem kizárólag foglalkozunk, akik olyan szintű mélyszegénységben élnek, amelyet a maga mélységében mi el sem tudunk képzelni.

– Ennek a rétegnek mitől lett jobb az elmúlt nyolc hónapban, amióta a Fidesz van kormányon, amióta ön az államtitkár?

– Nyolc hónap a kormányzásban talán soknak tűnik, szerintem csináltunk is nagyon komoly dolgokat. De az ő élethelyzetük szempontjából nyolc hónap semmi, merthogy ez a probléma minimum 20 éves, minimum 60 éves, minimum 600 éves. De nekik adtunk a legtöbbet avval, hogy eltöröltük a közcélú adományok áfáját, és így az élelmiszer, ruha és egyéb segélyek azóta megsokszorozódtak.

– Gondolom, ön is úgy tervezi, hogy legalább négy évig lesz ez az állása, ami alatt azért valamit fognak előrehaladni. Feltételezem, volt valamilyen terve áprilisban, valamilyen célkitűzés, amelyet el szeretne érni.

– Nagyon fontosak a kormány által meghozott általános szociálpolitikai intézkedések, a köztéri adományok áfájának eltörlését például kimondottan én kezdeményeztem, az ugyanis pont ennek a rétegnek szól. Az egy óriási dolog volt, amit 24 óra alatt
valósítottunk meg, a parlamentben minden frakció partner volt, nagyon örültem ennek. Ne felejtsük el, számos cigánytelepet elöntött a víz Észak-Magyarországon, és visszatartották az adományokat, mert az előző kormány “áldásos” tevékenysége folytán bevezették, hogy a köztéri adományok után áfát kell fizetni. Ezt töröltük el.

– Valami perspektivikusabbat is tud mondani?

– Fogok azt is mondani, de ez mégis fontos dolog, mert különböző szinten kell kezelni ezeket a bajokat. Az áfa eltörlése azért volt nagyon fontos, mert éheznek. Nem azt mondom, hogy éhen halnak, de éheznek. A mindennapi segély, a cukor, a liszt, a só, a krumpli a megélhetést jelenti, ezek adományozását mégis 25 százalék adóval terhelte az előző kormány. Itt kinyílt a kapu egy olyan direkt segélyezésre, amely ennek a rétegnek nagyon fontos. Ha az alsóközéposztályról beszélünk, akkor ott a devizahiteles mentőcsomag a fontos dolog, mert az a romák másik rétegében szintén probléma. Ez még mindig nem elég perspektivikus, de fontos, hogy lássuk a mindennapi kezelését ennek a dolognak.

Perspektivikus intézkedések között két dologról beszéltünk: munkáról és tanulásról. Elfogadtunk két előremutató programot: az egyik a roma ösztöndíjprogram, amely nem tanulmányi segélyt oszt, hanem teljesítményhez köti a leszakadás vagy a lemorzsolódás veszélyének kitett gyerekek támogatását. Tehát a 2-es tanulóknak akar segíteni, hogy 3-asok legyenek és ne 1-esek. Tudja, hogy eddig hogyan lehetett roma ösztöndíjhoz jutni? 4,1-es vagy 4,5-es átlaggal. Akinek 4,5-es átlaga van, annak nem biztos, hogy tanulmányi segéllyel kell segíteni, számára a tehetséggondozásban való részvételt kell lehetővé tenni. A terv a lemorzsolódás ellen szól, a javaslatot a múlt héten fogadta el a kormány, a programra körülbelül 3 milliárd forint lesz. Ennyit cigány ösztöndíjakra Magyarországon még soha nem költöttek. A másik elem pedig, amelyet régen telepfölszámolásnak hívtak. Arra azt mondtuk, hogy legyen a hátrányos helyzetűek lakáskörülményeinek javítását szolgáló program, amely egy teljesen új megközelítés, teljesítményhez kötött. Tehát nem egyszerűen a romáknak adott segélyről van szó, amiből vehetnek egy lakást.


– Mikor fog elindulni ez a program?

– A kormányhatározat megszületett, magát a pályázati kiírást szeretnénk kora tavaszig elkészíteni. De nem olyan egyszerű a dolog. Mi nem azzal az egy roma családdal állunk kapcsolatban, amelyiknek nincs háza, és most szeretné, hogy legyen. Mi az önkormányzatokkal tudunk kapcsolatban állni. Azoknak az önkormányzatoknak kell jelentkezniük első körben, és partnernek lenniük, amelyek azt mondják, hogy beszállnak egy ilyen, a lakáskörülmények javítását célzó programba.

– Ki kaphat majd támogatást? A romáknak kell jelentkezniük, ha úgy gondolják magukról, hogy teljesítenek?

– Ki kell menni a telepre, körbe kell járni, ki az, aki már dolgozik, vagy dolgozni akar. Hogyan teljesít a gyermeke az iskolában, és hogy hajlandó-e valami közösségért folytatott tevékenységet vállalni. A kormány fontos döntése volt az is, hogy január 1-jétől közmunkaprogramban részt vehetnek civil szervezek és egyházak is.

– Körülbelül hány embert, hány háztartást fog érinteni ez a program?

– Ezt februárban fogom tudni megmondani, most még nem. A pénz megvan rá, a magyar állam 1 milliárdot, az Európai Unió 4,6 milliárdot különít el erre a célra. Ezt a pénzt kell úgy elosztani, hogy ne aprózzuk el túlságosan, de az se forduljon elő, hogy kettő cigánytelepet megcsináltunk, aztán a többi 700-800-at meg nem.

– A hátrányos helyzetű felnőttekkel van-e más terve a kormánynak a közmunkaprogramon kívül?

– Számos olyan program működik, ahol képzést kínálnak nekik. Például Bajnán ferences esti gimnáziumban nyolc osztályt fognak elvégezni és érettségizni is fognak roma nők, akiknek már a gyerekeik is szültek. Harmincöt éves nagymamákról beszélünk, akiknek lehet még egy esélyt adni, ha elvégzik a nyolc osztályt, vagy netán leteszik az érettségit. Ha együtt tanul a gyerekével, hogy ne mondjam, az unokájával, az egy pluszmotiváció mind a két félnek, érdemes ilyen dolgokban is gondolkodni.

– Egy októberi, a Magyar Narancsnak adott interjújában azt mondta, azért nem emelték a családi pótlékot, “mert arról szólt volna, hogy ez is egy befektetés tud lenni adott esetben”. Az anyagi okból motivált gyerekvállalásra gondolt?

– Ezt kérdés formájában fogalmaznám meg: ugye az mégiscsak közérdek, hogy elsősorban azok vállaljanak gyereket, akik el is tudják tartani? És akkor ezt megfordítani: akik azért vállalnak gyereket, hogy őket tartsa el a gyerekvállalás, az nem egy jó társadalmi logika. Az a baj, hogy itt is inkább csak jó vagy rossz indulattal moralizálunk. Én nem szeretném ezt tenni, mert akit érdekel, az tudja, hogy milyen iszonyatos helyzetben levő emberek és családok vannak, akik, hogy ne pusztuljanak el, olyan eszközökhöz is folyamodnak, amelyeket morálisan sem fogadhatok el, nem is értek, és amelyek magamtól eszembe sem jutnának soha. De mégis, hogy jövök én ahhoz, aki sokkal jobb helyzetben vagyok, hogy ítéletet mondjak erről? Nagyon fontos, hogy erkölcsi intelmek helyett olyan szabályzókat fogalmazzunk meg, és olyan motiváló elemeket építsünk be a rendszerbe, amelyek az ilyen csapdában rekedt embereket kimozdítják ebből a mentalitásból.

– Az államtitkárság többször jelezte, hogy azt tartaná jónak, ha a hátrányos helyzetű gyerekek minél több időt töltenének az iskolában, óvodában.

– Ez így igaz.


– Az a cél, hogy minél kevesebb időt legyenek a családjukkal?

– Ez egy kreatív megközelítés. Igen is, meg nem is. A szocializáció eredményeit nagyon könnyen le lehet rontani, ha a gyerek visszakerül az őt lehúzó környezetbe. A hétvégén ez amúgy is elkerülhetetlen, és ott vannak a hatalmas nyári szünetek. Ez az egyik oldala a dolognak, a másik oldala viszont részben személyes tapasztalaton alapul. Kanadában jártam indiánok között, ott is vannak ilyen típusú problémák. Ha a szülőket nem teszem érdekelté abban, hogy a gyerekük másképp, vagy jobban éljen, mint ők, akkor reménytelen a dolog. A kanadai indiánok esetében az, hogy elvitték és benyomták egyházi internátusokba a fiatal indiánokat, és aztán nem is láthatták a szüleiket, amíg fiatal diplomások nem lettek, súlyos emberi és társadalmi katasztrófákat okozott az 1970-es években.

– A kormány is ilyen radikálisan oldaná meg ezt a problémát?

– A jelenlegi ellenzék részéről voltak, vannak ilyen javaslatok. Kormányfőként Gyurcsány Ferenc is, később pedig a Jobbik is javasolta ezt. Inkább a pozitív kezdeményezésekről beszélnék, mert vannak azok is. Ilyenek az együtt-tanulási programok. Példaként említeném Sajókazát, ahol a szülők együtt tanulnak a gyerekeikkel.

– A Harlem Children’s Zone programról mit gondol? (A New York-i Harlem gettónegyedben megvalósult program lényege, hogy a gyereket tervező szülőket is bevonja a legkülönfélébb képzésekbe, és a gyerekek születésétől a felsőoktatásig kíséri az életüket. Az oktatáson kívül az összes, szegényeket sújtó társadalmi és egészségügyi problémára is megoldást keres a különféle programokon keresztül – a program adaptálásának lehetőségéről ide kattintva olvashat bővebben.) Sokszor felmerült a médiában az elmúlt hónapokban, hogy ha nem is az egészet, de részben adaptálni lehetne Magyarországra. Úgy tudom, ön is szimpatizál ezzel a programmal.

– Szerintem érdemes abból tanulni, ami külföldön jól működik, de a konkrét programmal kapcsolatban azért kérdések is felvetődnek. New Yorkban, egy több mint tízmilliós, egész Magyarországnál nagyobb, tipikusan gettósodott, világvárosi szituációra lett ez kitalálva. Ott ez működik is, de kérdés, hogy ez adaptálható-e Magyarországra. Bizonyára vannak olyan elemei, amelyek alkalmazhatóak.

– Vizsgálják ennek a lehetőségét?

– Igen, van egy párbeszéd. Jelenleg a javaslattevőknél van a labda. Egy megvalósíthatósági tervet várunk az alkalmazhatóságot, hatékonyságot illetően. Aztán majd meg kell keresnünk azt az önkormányzatot, amely ezt szívesen fogadja. Mert nem mi döntjük el, hanem az önkormányzatok, a helyi közösség azt, hogy milyen felzárkóztató programban akarnak részt venni.
Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter