Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Nézőpont – Jó kormányzás konferencia

2013. márc. 20. Beszédek | Hozzászólások

2013. március 20.

Tisztelettel köszöntöm a konferencia résztvevőit!

Hogyha nagyon röviden, három szempontból összefoglalhatom a saját, személyes elképzelésemet arról, hogy mit is jelent a jó kormányzás, akkor én azt mondhatnám, hogy számomra ez a definíció vagy azt is mondhatnám, hogy mérce: az a jó kormányzás, amelyik a gazdasági potenciálnak a növelését – ami természetesen minden kormánynak egy nagyon fontos feladata -, az emberi erőforrás minőségének a fejlesztését és a fejlődés fenntarthatóságát összhangba tudja hozni. Hiszen ez a három szempont, ami az életünket alapvetően meghatározza: a gazdasági növekedés, az emberi erőforrásnak a minősége, ennek a minőségnek a növelése vagy erősítése, és az, hogy mindez egy olyan keretben történik, amelyik nem a gyermekeinknek meg az unokáinknak a kárára, az ő számlájukra produkálja ezt a fejlődést, hanem tekintetbe veszi a jövőnek a szempontjait is. Tehát fenntartható, nem rablógazdálkodást folytat a szónak a tág értelmében, hanem valóban egy fejlődést tart szem előtt.

Hogyha ez a három szempont együtt van: a gazdaság, az ember és a jövő, szerintem akkor jól kormányoz egy kormány. De aztán, ha ezt lebontjuk valóban konkrét intézkedésekre, stratégiákra, különböző programokra, akkor majd nyilván nehezebb választ adni a kérdésre, hogy mit is jelent az az összhang a gazdaság, az emberi erőforrás és a jövő szempontjai tükrében, különösen, ha arra gondolunk, hogy az európai demokráciákban – nem mindenütt, de általában – négy év egy kormányzati ciklus. Négy év alatt a jövőre gondolni az elég nehéz. Azt szokták mondani – talán nem lesz elegáns, amit mondok -, hogy az ember, ha bemegy egy minisztériumba a választások megnyerése után, akkor az első év azzal telik, hogy keresi a mellékhelyiség kulcsát, aztán megpróbál két évig valamit csinálni, aztán az utolsó év nem szól másról, mint a kampányról. Tulajdonképpen a négy év is sokszor csak két év, főleg, hogyha nem készült fel az ember.

Ezért fontosnak tartom ezt a konferenciát, és örülök, hogy ilyen neves, jó szakemberek, külföldi előadók vannak itt. Örülök, hogy a méltán híres Konrad Adenauer Alapítvány támogatja ezt a konferenciát. Más minőségemben, mint a Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriumának elnöke örülök annak, hogy mi is támogatjuk ezt a konferenciát, mert valóban az objektív mérce ebben a szubjektív világban nagyon nehéz, és jó, hogyha megpróbálunk valóban olyan módszertanokat kialakítani, amelyek legalább a tárgyszerűség felé viszik a vitát. Hiszen a vita arról szól, hogy a kormány természetesen úgy gondolja, hogy nagyon jól kormányoz, és a következő választásokon is méltó a választóknak a bizalmára. Az ellenzék meg természetesen úgy gondolja, hogy a kormány nagyon rosszul kormányoz, és hát azonnal le kéne váltani, tulajdonképpen meg se kellene várni a következő választásokat. Na most, ha ennél egy picit cizelláltabban szeretnénk a dolgot megközelíteni, akkor valóban szükségünk van módszertanra, ezért nagyon örülök ennek a kísérletnek, hogy itt valóban egy módszertannak az alakítására történik kísérlet.

Azért hagy mondjak valamit konkrétan is, hiszen én abban a konferenciasorozatban is részt vettem, amit ellenzékből szerveztünk arról, hogy mi is a jó kormányzás, és elővettem az akkori előadásomat, és érdekes összehasonlítás lenne, de ezzel most nem terhelem önöket, van benne egy jó adag naivitás talán még idealizmus is, nem tudom, hogy melyik kellemetlenebb a kettő közül.

Mégis azt mondanám, hogyha az elmúlt három év tapasztalatairól szeretnék beszélni, akkor számomra a jó kormányzás azt jelenti, hogy azt a többséget, amelyet egy kormány szerez vagy szerzett ,- és ugye ez mégiscsak egyedülálló, vagy most már majdnem egyedülálló Európában az a kétharmados többség, amit szereztünk; tehát a többséget, azt a választói támogatást, ami egy kormány mögött áll, és ennél stabilabbat, mint, hogy van egy kétharmados többség, elég nehéz lenne találni -, azt mire használja egy kormány. Számomra egy nagyon fontos kritérium volt, és úgy gondolom, hogy ebből a szempontból, talán nem minden szempontból, de ebből a szempontból tiszta lelkiismerettel állhatunk a választók elé, ha ezt a többséget arra használja egy kormány, hogy olyan változásokat indít el, adott esetben radikális változásokat indít el az államnak az életében, az országnak az életében, a nagy ellátórendszernek, a nagy állami feladatvállalásoknak a területén, amelyek túlmutatnak egy négyéves cikluson; ez lenne a dolognak a lényege. Ezek bizonyos fajta kellemetlenségekkel is járnak. Tehát valamilyen módon, mondjuk így, a népszerűséget arra használjuk, hogy olyan intézkedéseket hozunk és olyan változásokat indítunk el, amikről legalább 15 év óta, de legalábbis 10 év óta mindenki tudja, hogy meg kell lépni. Csak éppen senki sem merte meglépni, mert olyan törékenynek találta a saját többségét, hogy nem merte ezt erre használni. Aki ezt erre meri használni, annak szerintem bátorságra van szüksége, és természetesen tudni kell az embernek, hogy mit is akar csinálni. Gondoljanak arra, hogy azért mégiscsak az első lépése volt a második Orbán-kormánynak, hogy a politikai elitnek a létszámát megfelezte. Szerintem ez egy olyan lépés, aminek a hatását majd valójában megint csak nem négy év alatt lehet mérni, hanem a következő ciklusban, amikor majd látni lehet, hogy a parlament létszáma feleannyi lesz, mint eddig volt, miközben egyébként a nemzetiségeknek képviselete lett a magyar parlamentben. Ezt is nagyon fontos dolognak tartom. Aztán az egész önkormányzati rendszert olyan módon alakítottuk át, hogy a megyei önkormányzatoknak és a helyi önkormányzatoknak a szintjén szintén 50 százalék körülire csökkent a létszám. Nyilván ez egyéni érdekeket sértett, de kikét sértette elsősorban? Azokét, akik megnyerték a választásokat. Ez szerintem egy nagyon pozitív indítás volt, és aztán következett az egészségügy, aztán következett az oktatás, a felsőoktatás, illetve először a közigazgatás.

A magyar közigazgatási rendszernek ez a típusú átalakítása megint csak számos érdeksérelemmel járt. Az egészségügy átalakítása számos érdeksérelemmel járt, az oktatás átalakítása számos érdeksérelemmel járt, és számos új problémának a megjelenésével. A felsőoktatásról már nem is kell, hogy beszéljek, hogy milyen érdeksérelmek jelentek meg. Ezekkel szembe kell nézni első körben, és mégis véghezvinni a változásokat. Szerintem ez egy nagyon fontos jellemzője a jó kormányzásnak. Hiszen ez nem a választási siker fókuszából szemléli az ügyeket, hanem az ország érdekei szempontjából. Aztán el kell jönnie annak az időszaknak – bízom benne, hogy a mi minisztériumunk ehhez hozzá tud járulni -, amikor az emberileg nehéz helyzeteket, amik keletkeztek különböző szociális és szakma csoportok tekintetében, megpróbáljuk olyan módon kezelni, hogy világos legyen mindenki számára, akit a változások negatívan érintettek, kellemetlenül érintettek, vagy netán egzisztenciálisan változásra kényszerítettek – hiszen sokaknak kellett változtatni a munkahelyén, az életstratégiáján, a megszokott munkastílusán is adott esetben -, nagyon fontos, hogy a választási ciklusnak a második felében arra helyezzük a hangsúlyt, hogy megértessük ezekkel az emberekkel, hogy azok a nehézségek, amiket vállaltak a kormánnyal együtt, meg fogja érni. A következő kritérium számomra – nyilván ez is egy magas kritérium a jó kormányzás szempontjából -, hogy Magyarországon újra kell definiálnunk az egyéni érdeknek és a közjónak a viszonyát. Természetesen butaság lenne, ostobaság lenne azt mondani, hogy a polgárok egyéni érdekei nem számítanak; hogyne számítanának! Csak a kérdés, hogy hogyan viszonyulnak a közjóhoz. Egy olyan rendszerben éltünk eddig – és ez a rendszer hibája volt, nem az emberek morális romlottsága -, ahol egyre inkább az egyéni érdeket, az egyéni boldogulást a közjó rovására lehetett csak bebiztosítani. Én úgy gondolom, hogyha újra definiáljuk ezt a viszonyt, úgy is mondhatnám egyszerűen, hogy nem csak egymás kárára lehet érvényesülni ebben az országban, nem csak egymás kárára lehet boldogulni, hanem a közjónak és az egyéni érdeknek létre lehet hozni egy olyan közös pontját, mondjuk egy összhangját, amikor jó az egyén előmenetelének valami, akkor az jó a köznek is. Tehát az a fajta együtt boldogulás az, amit egy jó kormányzásnak erősítenie kell.

A végére mégis azt mondanám, hogy valóban nem elég az, hogy jobban élünk, nem elég az, hogy jobban éljünk, hanem törekednünk kell arra is, hogy jobb emberekké váljunk. Ehhez egy kormány kereteket tud nyújtani, de a keretek is számítanak. Vannak olyan keretek, amik károsan hatnak arra, ha az emberek jobb emberek szeretnének lenni, meg vannak olyan keretek, amik segítik azt, hogyha az emberek jobb emberekké, a közösségek jobb közösségekké szeretnének válni. Ilyen jogkeretek kialakítása mindenképpen a jó kormányzásnak a feladata.
Végül, ha megengedik, egy félig-meddig személyes megjegyzés: szerintem az is a jó kormányzáshoz tartozik, ha valaki hibázik, az belátja a hibáját, azt kijavítja, aztán pedig tovább dolgozik.

Köszönöm szépen a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter