Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Pénzek a társadalmi felzárkóztatásra

2011. dec. 27. Egyéb | Hozzászólások

„Mi nem dózerolunk”

A Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia elfogadása kapcsán kérdeztük az illetékes államtitkárt. Balog Zoltán beszámolt egyebek mellett az új típusú telepfelszámolási programról és a keresztény roma szakkollégiumi hálózatról is.

– Elfogadta a kormány a Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiát. Korábban romastratégiáról volt szó. Miért változott az elnevezés?

– Üzenetértékű módosításról van szó, a dokumentum alcíme is kiegészült: „mélyszegénység, gyermekszegénység, romák.” Ha ugyanis kizárólag etnikai síkra visszük ezt az ügyet, könnyen szélsőségekbe eshetünk. Az egyik ilyen, hogy a cigányságnak származásánál fogva jár többlet, míg a másik szerint a romákkal külön módszerrel kell bánni, mert képtelenek a társadalomba való beilleszkedésre. Egyik álláspont sem elfogadható. Ezért azt mondtuk, bár szükség van speciális, a romák felzárkózását szolgáló eszközökre, ezeket nem választhatjuk el a mélyszegénység elleni küzdelemtől. Mindazonáltal Európában azért is kellett a cigányság ügyére felhívni a figyelmet, mert olyan nemzetiségről van szó, amelynek nincs anyaországa a kontinensen, de kisebb-nagyobb számban szinte valamennyi tagállamban jelen van. Ezért tudtuk az uniót meggyőzni arról, közös ügyről beszélünk. A még nyáron az Európai Bizottság (EB) által elfogadott roma-keretstratégia értelmében minden országnak év végéig saját koncepciót kell letennie az asztalra.

– Mi lesz a magyar stratégia további sorsa?

– A tagállamok közül elsőként már el is küldtük a dokumentumot Brüsszelbe. 2012 elején az EB alapvető emberi jogokkal foglalkozó ügynöksége megvizsgálja, majd közzéteszi az értékelését. Attól kezdve kétévente ellenőrzik a benne foglaltak végrehajtását. Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a 2020-ig szóló stratégiát, de ahhoz kapcsolódóan egy rövid távú, felelősöket, forrásokat és határidőket is megjelölő intézkedési tervet is el kellett készítenünk.

– Más tagállamok hasonlóan „lelkesek” a témában?

– Úgy látom, Romániában kiemelten foglalkoznak vele, míg Bulgá­riában és Szlovákiában furcsa módon a Világbank intézi ezt a folyamatot. Csehország inkább elzárkózó, nem akarnak külön romastratégiát, viszont a német koncepció, a magyarhoz némileg hasonlóan, a szociális felütést alkalmazza. Különböző megközelítések vannak, de összességében azt mondhatom, nem túl nagy a lelkesedés. Kivételt képez ez alól – rajtunk kívül – talán Spanyolország. Megjegyzem, a romakérdés nem minden államot érint hasonló mértékben. Például Franciaországban vagy Németországban a több millió bevándorló ügye sokkal fontosabb.

– A stratégia kapcsán fontos körülmény az ellenőrizhetőség. Kiragadott példa, de ki fog mondjuk a felelősként megjelölt nemzetgazdasági miniszter fejére „koppintani”, ha nem valósul meg időben a roma telepek felszámolásának meghatározott szakasza?

– A tárcavezetőnek a pénzt és a végrehajtást kell biztosítania, a koordinációt a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság végzi. Ezt már a gyakorlatba is megkezdtük átültetni, kijelöltük az új típusú telepfelszámolási program helyszíneit. Nem dózerolunk, hanem ahol a közösség részéről az együtt maradásra van igény, ott inkább az életkörülményeket próbáljuk feljavítani. Hangsúlyozom ugyanakkor, azoknak kívánunk segíteni, legalábbis az első körben, akik – kvázi – viszonzásként teljesítenek is. Ha a Tárki felmérését nézzük, nem hagyható figyelmen kívül a többségi társadalom sajnálatos módon elutasító, részben magyarázható viszonyulása a kisebbségek irányában. Ám a többség is inkább elfogadja, ha olyan valaki kapja a támogatást, aki azt hasznosan, tisztességgel használja fel. Tehát az – önmagában is értelmetlen szóösszetételnek mondható – pozitív diszkrimináció helyett én inkább az esélyek kiegyenlítéséről, illetve az igyekezet honorálásáról beszélek. Sajnos hazánkban az elmúlt évtizedekben kialakult az a mentalitás, hogy: „Dögöljön meg a szomszéd tehene is!” Sokan a másik rovására akarnak boldogulni, miközben folyvást irigykednek. Ráadásul az ügyeskedő lett a sztár. Nem árt tudomásul vennünk, ha a szolidaritás nem erősödik a közvéleményben, akkor nemcsak a cigánykérdés megoldása nem jut majd előbbre, hanem az egész ország nagy bajba kerül.

– Milyen források állnak rendelkezésre az integrációs programok esetében?

– Elsősorban uniós pénzek. Eddig a korrupció és a rossz felhasználás jelentett problémát e téren. Ezért erősíteni kell a célzott felhasználást, illetve azt, hogy a támogatások hosszú távon fejtsék ki hatásukat. A lényeg, hogy tartós javulást hozó változásokat eszközöljünk. A szociális felzárkózás területén egyébként elég jónak látszanak a pénzügyi perspektívák az unió új költségvetési időszakában. A kérdés a gazdasági válság ellenére is prio­ritást élvez.

– A stratégia kapcsán az eddig elhangzott konkrétumok között szerepel kétezer, szociális asszisztensként tevékenykedő roma asszony „munkába állítása”, Farkas Flórián, a stratégia végrehajtásában jelentős szerepet vállaló Országos Roma Önkormányzat elnöke már nyáron beszélt erről.

– Jövő tavasszal indul a program, jómagam soha nem mondtam közelebbi dátumot. Fontos tényező, hogy a megvalósítás helyi szinten, az ottani igényeknek megfelelően történjen. A célkitűzés, hogy az állami szolgáltató és az olykor elzárt roma közösség között hidat képezzenek, a bizalmat erősítsék ezek a munkatársak. A „toborzást” egyébként az Országos Roma Önkormányzat már elvégezte, négyezer pályázót találtak feleannyi helyre. A képzést uniós forrásból biztosítjuk majd.

– Mennyire segítheti az integrációt a köznevelési törvény?

– Fontos a jogszabály, ugyanis az iskolában tudjuk megtörni a képzetlenség, a munkanélküliség és a mélyszegénység ördögi körét. Elsődleges eszköze lehet ennek az óvodáztatás négyéves kortól való kötelezővé tétele, ugyanakkor az intézmények állami kézbe kerülése is. A központosítás segítheti a földrajzi helyszínből adódó esetleges hátrányok enyhítését. Ami a kisegítő, illetve a felzárkóztatási osztályokat illeti, azoknál szerintem a Nemzeti alaptantervben rögzített tartalom dönti majd el, milyen hatásfokkal bírnak. A lényeg a hátrányos helyzetű diá­kok eljuttatása „a fősodorba”.

– És valóban elképzelhető, hogy a jövőben az Országos Roma Önkormányzat iskolafenntartó lesz?

– A kormány arról döntött, vizsgáljuk meg ennek lehetőségét. Olyan intézmény esetében képzelhető el az átvétel, ahová szinte csak romák járnak. Ehhez azonban a roma önkormányzatnak rendelkeznie kell a szükséges szakmai kapacitással. Egyelőre ott tartunk, hogy várjuk az oktatási államtitkárság előterjesztését, hogy egyáltalán hány iskola jöhet szóba. A nemzetiséghez tartozók arányát, amely lehetővé teszi az átadást, a nemzetiségi törvény határozza majd meg. Ez nemcsak a romákra, hanem mind a tizenhárom nemzetiségre vonatkozik majd.

– Szeptemberben négy helyszínen indult el a keresztény roma szakkollégiumi hálózat. Mik az eddigi tapasztalatok?

– Teljes mértékben pozitívak. Minden esély meg van rá, hogy az egyházak segítségével egy olyan új roma elit képzése valósulhat meg, amely komoly szakmai és erkölcsi színvonalon állva jó hírt szerezhet a cigányságnak, és hidat képez az előítéletes, bizalmatlan világban. És máris vannak új jelentkezők Szegedről, ahol megnyílhat az ötödik szakkollégium.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter