Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Van új feladata Magyarországnak a párizsi események után? – InfoRádió-Aréna – 2015. 11. 27.

2015. nov. 27. Interjúk | Hozzászólások

Mv: Jó estét kívánok az Aréna hallgatóinak! Exterde Tibor vagyok. A stúdióban itt van Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. A beszélgetést felvételről hallják. Péntek délelőtt kilenc órától rögzítjük. Miniszter úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.

Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere: Én is üdvözlöm a hallatókat! Köszönöm a meghívást.

Mv: Van-e Magyarországnak új feladata a párizsi terrormerényletek után?

Balog Zoltán: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a régi feladatoknak a tudatosítása. Tehát azt mondhatom, hogy ha nem lenne ez az egész történet végtelenül tragikus és végtelenül szomorú, hiszen naponta látjuk a képeket a vonuló ezrekről, tízezrekről, százezrekről, akkor azt is mondhatnám, hogy Magyarországon ez egy sikertörténet. Bár tudom, hogy ez nagyon abszurd, de az, hogy mi első perctől láttuk ennek a dolognak azt a dimenzióját, ami egy nagyon komoly veszélyt jelent Magyarország, a térség, elsősorban egyébként a Balkán, aztán Közép-Európa és egész Európa számára, sőt világjelenségként is nagyon veszélyes… És első perctől ugyanazt mondtuk, és azt mondtuk, amit kellett, és azt tettük, amit mondtunk. Ez egy olyan hitelességi pluszt ad a magyar álláspontnak, hogy azt mondhatnánk, hogy mi állunk most ebből a szempontból a legjobban. De ezt csak azért nem mondjuk, merthogy ez egy olyan jelenség, amivel egy ország egyedül természetesen nem tud megbirkózni. Ideig-óráig meg tudja védeni saját magát attól, hogy olyan tömeges bevándorlással rombolják le a belső biztonságát, amire ma nagyon komoly esélye van Európának. De azt a globális jelenséget, ami arról szól, hogy több százmillióan keltek, kelnek útra és vándorolnak nap mint nap és próbálnak meg jobb helyekre eljutni, mint ahol élnek, hát ez egy olyan globális kihívás, hogy nem véletlenül mi első perctől javasoltuk egyébként azt is, hogy világkvótákról beszéljünk vagy világkontingensekről beszéljünk, ha már egyáltalán kontingensekről, kvótákról kell beszélni, mert láttuk ennek ezt a dimenzióját.

Mv: Nagyobb fogadókészséget lát most a magyar javaslatokra, mint Párizs előtt?

Balog Zoltán: Hogyne. Hát ez azért teljesen nyilvánvaló, hogy egymás után állnak át a politikusok, ha lehet ilyet mondani. Tehát hol ezt mondták, hol azt mondták, hol amazt, aztán utána letagadták az egészet. Sok ilyen politikus volt, részben ez szánalmasak voltak ezek a dolgok. Mondom, ha nem látná az ember a dolognak szinte azt a tragikus dimenzióját, ami van ennek, akkor még egy kis káröröm is lehetne benne. Ezt se ajánlom persze senkinek. De egyértelmű, hogy ma már az összes javaslatunk ott van az asztalon, mint nagyon komoly javaslat, a görög-török határ megvédésétől elkezdve odáig, hogy az európai államok a költségvetésüknek jelentős részét tegyék be egy közös alapba, és a menekülttáborokban teremtsünk emberibb körülményeket.

Mv: De lát arra esélyt, hogy ezek a javaslatok végül valamilyen döntés formájában életre kelnek, és elkezdik végrehajtani? És ha igen, akkor mikor? Mert a bevándorlási menekülthullám nem áll meg.

Balog Zoltán: Így van. Hát itt a kulcsszerepben mégiscsak Németország van. Mert ha Németország egyszer kimondja azt, hogy állj, elég volt, nem, akkor be fog indulni az a gépezet, amelyik ezt a döntést, ezt a politikai szándékot lefordítja a jognak meg a biztonsági eszközök használatának a nyelvére. Amíg ez a mondat nem hangzik el, és itt a kancellár asszony van a fókuszban, mindenki őt látja középen, addig nem látok esélyt.

Mv: De arra lát esélyt, hogy a kancellár asszonytól egyszer ez elhangzik? Mert eddig nem mondott még csak ehhez közelítőt se.

Balog Zoltán: Hát azért már mond ilyeneket, hogy a külső határok védelme. Korábban hát föl voltak háborodva, amikor mi azt mondtuk, hogy akkor induljunk el oda együtt európai ügyként, egyáltalán a határok védelméről, amikor elkezdtünk beszélni, akkor még mindenki ezt a, bocsánat, álhumánus szöveget nyomta, hogy mindenkit be kell fogadni és mindenkit nagyon szeretünk. Azért ez most már azért most már nem itt vagyunk. Tehát anélkül, hogy a kancellár asszonyt, akit egy elképesztően nagyformátumú politikusnak tartok, természetesen itt bírálnám, azért selfieket már ő se csinál a menekültekkel, mint ahogy ez néhány hónappal ezelőtt még megtörtént, csak a menekültekhez még ez nem jutott el, meg ez később fog eljutni. Tehát még ma is az a percepció, hogy hát minket várnak Európában, minket várnak Németországban, nekünk ott helyünk van. És az emberkereskedők, akiknek ez egy elképesztő üzlete, ma már egyes számítások, komoly számítások szerint nagyobb üzlet az emberkereskedelem, az embercsempészet, mint a drogüzlet a világban, pedig az sem kevés milliárd dollárok forognak itt évente. Ők járnak legjobban ezzel az üggyel még mindig.

Mv: Őszintébbekké váltak, melegedtek vagy hűltek a magyar-német, magyar-bajor kapcsolatok, amióta a magyar kormány egyre világosabban mondja meg, hogy Németországnak mit kéne csinálnia ahhoz, hogy a helyzet rendeződjön?

Balog Zoltán: Hát, a bajor-magyar viszonylatban egyértelmű, hogy a bajorok azzal jelezték a különállásukat, a bajor kormány azzal jelezte a különállását menekültügyben, hogy meghívták Orbán Viktort, én magam is ott lehettem, a magyar miniszterelnököt meghívták a CSU-nak, a nagy kormányzópártnak, az abszolút többséggel rendelkező kormányzó pártnak az elnökségi ülésére. Ott tartott egy előadást Orbán Viktor akkor, amikor egyébként még ezek az álláspontok azért nagyon, nagyon frissek és kevésbé elfogadhatóak voltak. És hát én magam is, ez egy szerényebb meghívás volt, de az, hogy egy CDU-s nagy területi kongresszuson én vagyok a díszvendég és a szónok, az is egy jelzés volt a berlini CDU felé, hogy, a kormányzó párt felé, hogy azért más álláspontok is vannak, és azok is utat akarnak törni. Tehát a tárgyszerűség irányába mindenképpen eljutottunk, és azért, hála istennek, a magyar-német kapcsolatoknak egy olyan gazdag humusza van, egy olyan széles és mély fundamentuma van, nem akarom azt mondani, hogy ezer év óta, hogy azt azért ilyen ügyekkel alapvetően nem lehet megrendíteni. Persze, van értetlenség is, azért szociáldemokraták is kormányoznak, és ők másképp gondolkodnak erről totálisan, az egészről, mint mi, és megpróbálják ezt a dolgot egy ilyen morális elítélés irányába vinni. Ez nem esik az embernek jól. Ezt reálisan kell látni, hogy vannak ilyen pártpolitikai adottságok, de egyébként úgy gondolom, hogy a magyar-német kapcsolatok ezt a fajta nézetkülönbséget is ki fogja bírni, meg még ennél sokkal nagyobbakat is.

Mv: Sokan vizionálják és igen sokan meg óhajtják is, hogy az Európai Unió essen szét a mostani válság nyomán. Mit gondol erről? Mi lenne a jobb?

Balog Zoltán: Én nem tartozok ezek közé, semmiképpen.

Mv: (…)

Balog Zoltán: Azért, mert az, hogy megújuljon az Európai Unió, és átgondoljuk azt, hogy, megértsük azt az alapelvet, hogy erős nemzetek Európája. Tehát nem erős Brüsszel, gyenge nemzetek, nem abból lesz erős Európa, hanem erős nemzetből lesz, erős nemzeteknek a közösségéből lesz erős Európa. Ezt a logikát nem tudják megérteni. De hát az részben szánalmas, részben fölháborító, részben elszomorító, ahogyan Brüsszelben gondolkodnak a nemzetállamoknak, elsősorban a brüsszeli bürokraták gondolkoznak a nemzetállamoknak a helyzetéről, a sorsáról. Én magam is német talk show-kba, amikor meghívtak miniszterként, tehát egyszerűen nem is tudtam, hogy mit szóljak ahhoz, ahogyan a soros elnökségnek a külügyminisztere, a luxemburgi külügyminiszter úgy beszél Kelet- és Közép-Európáról, hogy fogalma nincs arról, hogy itt hogy élnek az emberek, hogy itt milyen problémák vannak, hogy akár csak az elmúlt 25 évben itt mi történt. És Brüsszelben ezt a fajta ignoranciát és arroganciát látjuk folyamatosan. Tehát azzal a brüsszeli csapattal, amelyik most ott kézben tartja a dolgokat, azzal egészen biztos nem fog megújulni az Európai Unió. És hogyha az kell ahhoz, hogy megújuljon, hogy a válság az erősebb legyen, akkor lehet, hogy erre szükség van. De a szétesés az nekünk egyáltalán nem érdekünk.

Mv: De az  erős nemzetekben nem látja a veszélyt? Az erős nemzetek Európában időnként egymás ellen fordultak, a történelmünk ezt mutatta.

Balog Zoltán: Én bízom benne, hogy ebből tanultunk.  És nagyon jó, hogy fölhívja erre a figyelmet, mert van az egész migráns-ügynek is egy történelmi és kulturális dimenziója. Én azt szoktam mondani, ezt nem szívesen hallgatják egyébként a mondjuk így, erős keresztény körökben, de az a helyzet, hogy a 17. században Jézus Krisztus nevében még mi is halálra gyilkoltuk egymást. Ezreket, tízezreket, százezreket. Gondoljunk a harmincéves háborúra, a nagy protestáns-katolikus összeütközésre. Tanultunk belőle. Volt egy felvilágosodás. Ami együtt, amikor zsidó-keresztény kultúráról beszélünk Európában, akkor ehhez ezt hozzá kell tenni, ezt a felvilágosodást, és megtanultuk, egy életre megtanultuk, meg a gyarmatosítások történetéből is egy életre megtanultuk, hogy erőszakkal hitet, meggyőződést, ideológiát fegyverrel terjeszteni, másokét ilyen módon elnyomni azt nem lehet. Mert abból előbb-utóbb mindenkinek nagyon nagy baja lesz. Tehát a 20. századi történelemben mi olyat tanultunk, hogy én bízom benne, azt nem fogjuk elfelejteni, és hogyha lehet pozitív példát hozni, hiszen azért nekünk mondjuk Szlovákiával nem mindig volt olyan felhőtlen a viszonyunk, és mostanában is számos olyan probléma van a kétoldalú kapcsolatokban, amiket nem is szabad szőnyeg alá söpörni, de mégiscsak ott van egy erős miniszterelnök, úgy hívják, hogy Robert Fico, egyébként szocialista, és ebben a migráns-ügyben abszolút egymásra találtunk és a nemzetközi fórumokon együtt lépünk föl és mondjuk azt, hogy a kvóta szabályozás az nemcsak értelmetlen és megvalósíthatatlan, hanem elfogadhatatlan is.

Mv: Úgynevezett polgári Magyarország építését ez a mostani helyzet, amit tavaly ilyenkor még nemigen láttunk, hogy fogja befolyásolni?

Balog Zoltán: Úgy befolyásolhatja, hogyha ránk kényszerítenek olyan feladatokat, amik nem a mi feladataink és amiket mi éppen ezért vissza is utasítunk, ha mégis ránk kényszerítenek ilyen feladatokat, akkor az csökkenti, gyengíti az országnak az emberi erőforrásait vagy mondjuk így, a polgári erőforrásait. Tehát ha megnézem azt, hogy mi a dolgunk egészségügyben, meg a köznevelésnek az ügyében, a felsőoktatásban, a szociális fölzárkóztatásban, a szegénység elleni küzdelemben, ha mindezeket megnézem, akkor gyengíteni fogja a képességeinket a menekültügy, hogyha nem jól politizálunk, hogyha nem sikerül megvédeni magunkat. Mert azért mégiscsak arról van szó, hogy azokat a feladatokat, amiket nekünk kell elvégezni például a roma integráció ügyében vagy éppen az egészségügynek az erősítésében, azokat senki nem fogja helyettünk elvégezni. És egy államnak a kötelessége elsősorban azokat a feladatokat elvégezni, amik rá vannak bízva, amire a választól felhatalmazták, amit a magyar alaptörvény előír, tehát nekünk ezekre kell koncentrálni, és ettől vonná el az erőnket az, hogyha az a megoldás érvényesülne most, amit Brüsszelben egyébként kitaláltak, tehát hogy szétosztanak, nem is tudjuk pontosan, hogy milyen alapon meg mennyit, de százezres tömegekről beszélünk, mondjuk egy Szegednyi lakosságú városról, akit éppen egy tízmillió Magyarországra így ráengednének.

Mv: Teljesen alaptalannak tartja azokat a nézeteket, hogy a bevándorlás az az egyes országok gazdaságán is valamennyit segíthet? Magyarországon is vannak ilyen mérések, kutatások, feltételezések.

Balog Zoltán: Nem tartom egyáltalán irreálisnak, sőt, ez egy abszolút realitás és ez így is működik Nyugat-Európában. Mi még nem tartunk ott, talán nem is kellene, hogy ott tartsunk, hiszen nekünk vannak még föltáratlan erőforrásaink, ezért hozom én ide, lehet rosszízüen is szembe állítani a roma integrációt meg a bevándorlást, én ezt nem tenném, de azt, hogy egy olyan rejtett erőforrás lehet a magyarországi cigányság, hogyha valóban sikerül a tanulás és a munka világába bevinni őket, ami nekünk megoldhatja, legalábbis egy részét annak a munkaerőhiánynak, ami ma már Magyarországon is jelentkezik, abban biztos vagyok, és európap méretekben is biztos vagyok. Hat-nyolcmillió cigányember él  az Európai Unióban. Ők európai uniós állampolgárok. Miért nem abba invesztálunk, hogy ne azt játsszuk, hogy Romániából elmennek egy évre Franciaországba, fölszednek egy kis pénzt, aztán kitoloncolják őket, és aztán kezdődik ez az egész elölről. Ez azt jelenti, hogy évente leszedik azt a pár eurót, amit kapnak azért, hogy hazatérjenek és ne jöjjenek vissza. Ehelyett a játék helyett ha olyan képzési programokat indítanánk európai szinten, amik ezeket az embereket beviszik a munka világába, azon a szinten, ahol a kis képzettséget igénylő, alacsonyan fizetett munka van még, és arra hozzák be Délkelet-Ázsiából, Dél-Amerikából, Afrikából engedik  be azokat a gazdasági menekülteket, akik egyébként hajlandóak is dolgozni. Ez az elmúlt 10-15-20 évben Nyugat-Európában, mert azt a munkát a német, a francia vagy az olasz már nem végzi el. Elvégzik a bevándorlók, és aztán megindul egy integrációs folyamat. Ebben vannak sikerek, ennek van értelme, de ebben a tömegben, ilyen őrizetlenül ez is működésképtelen. Hogyha egy példát mondhatok, Anglia úgy oldja meg a dolgot, hogy elmennek a menekülttáborokba, Libanonba, Jordániába, Törökországba, és kiválasztják a legjobbakat. Aki tud angolul, akinek van mérnöki diplomája, aki fiatal ember még, megvan a képzettsége, beteszik a repülőbe, elviszik Angliába, és közlik, hogy hát mi már…

Mv: Megoldottuk.

Balog Zoltán: Segítettünk a menekülteken. És ők majd a nemzetgazdaságot fogják erősíteni. Ennek van értelme. Hogy Magyarországnak ez most kell-e vagy majd később kell-e, az egy másik kérdés. Én csak azt mondanám, hogy ami a manipuláció a dologban, hogy ezt a kérdést, ami egy teljesen jogos kérdés, meg még itt van a demográfia is, azt se felejtsük el, hogy kevés gyerek születik Európában. Ezt tisztességtelenül, manipulatívan összekeverik a menekültüggyel. Azzal, hogy vannak emberek, akiket politikai okokból, más okokból üldöznek, elmenekülnek a saját szülőhelyükről, és egyébként, ha beszélget velük az ember, én jártam ezekben a táborokban, akkor azt mondják, hogy előbb-utóbb szeretnének visszatérni. Ha majd rend lesz abban a világban, ahonnan ők eljöttek, és ami az ő hazájuk. Ez a klasszikus menekült, hogy ne mondjam, politikai menekültkérdésnek meg a munkaerőhiány pótlására engedett bevándorlásnak a manipulatív összekeverése az egyik legsúlyosabb hazugság, amiben ma sajnos számos politikus és médiafelület osztozik.

Mv: Nézzük a szakpolitikákat. Mi a legnehezebb feladat az ingyenes gyermekétkeztetés teljes megteremtésében?

Balog Zoltán: Nagyon jó a megközelítés. Mert erről azt kell mondanom, hogy már régen nem a pénz. Pénz erre van. És ezt a pénzt folyamatosan pótoljuk és hozzáadjuk. Én ma úgy látom, de még egy kicsit ezzel most előreszaladok. Én bízom benne, hogy eljut majd idáig a beszélgetés. Még én magam is most tájékozódok. Én elég sokat megyek vidékre, és konkrétan is megnézem, hogy mi történik. Éppen tegnap beszélgettem polgármesterekkel. Egy kicsit most már majd az elérés és az elérhetőség. Tehát az, hogy azok a családok, ahol valóban szükséget szenvednek a gyermekek meg a szülők is, valóban, azokhoz valóban eljusson az, amit az állam, összefogva az önkormányzatokkal kínál.

Mv: Ez nem logisztikai probléma, tehát nem arról van szó, hogy nincs elég autó, amivel ki lehetne menni.

Balog Zoltán: Hát tágabb értelemben logisztikai probléma. Most ugye betettük, és én látom egyébként a jóérzésű polgármestereknek részben már a fölháborodását is. Most betettük a törvénybe, hogy január 1-től, a szünidőben, amikor zárva a bölcsőde, az óvoda, az iskola, akkor ki lehet vinni házhoz is az ennivalót, hogy na, jól nézünk ki, mert most már házhoz is szállítjuk. A logisztika megvan. Tágabb értelemben mondjuk így, hogy inkább mentális kérdés vagy a hozzáférés. Ez ugye egy ilyen varázsszó a szociálpolitikában az access, hogy hogy jut hozzá ahhoz a szolgáltatáshoz, az az alacsony küszöb, magas küszöb. Ezekben a világokban az állami gondoskodással szembeni bizalmatlanság, mindattól függetlenül, ami készpénz és ami persze direkt módon hozzájut a családokhoz, az egy mentális, szociokulturális probléma. Tehát, ha, énszerintem most már odáig kell eljutnunk, hogyha itt segítő civilek vannak, akkor arra kellene valamilyen mozgalmat indítani, hogy valóban embertől emberig menjen a segítség. Tehát annak a megszervezése, hogy ezekhez az emberekhez tényleg eljusson az, ami ott van, ami megvan főzve, és remélem, hogy egyre jobban van megfőzve, mert itt is vannak még azért problémák. Szerintem ez lesz a jövőnek a nagy feladata. És itt az önkormányzatok nélkülözhetetlenek, a civil szervezetek nélkülözhetetlenek, meg az egyházak is nélkülözhetetlenek, akik ott direkt módon tudnak a családokkal kapcsolatot teremteni, és meggyőzni őket arról, hogy vegyék igénybe, és hogy hogyan vegyék igénybe ezeket a szolgáltatásokat.

Mv: Na, de az állam tud valamilyen közvetítő szerepet vállalni a segítők, meg az önkormányzatok között, mert azért nagy civil szervezetek, a máltaiak például óriási gyakorlatot halmoztak föl abban, hogy hogy kell közvetlen kapcsolatot teremteni az emberekkel. De ha külön le kell küzdeniük minden egyes ellenállást, akkor az nehezebbnek tűnik.

Balog Zoltán: Én azt látom, pont tegnap Miskolcon jártam, azt látom, hogy a máltaiak ott három nagyon súlyos krízisben levő, elsősorban romatelepen végeznek munkát, és kiváló a kapcsolat az önkormányzattal, a polgármesterrel, és számos más területet is tudok mondani. Az a helyzet, hogy a polgármestereink is eljutottak odáig, mint a politikusok is, hogy ezt a problémát nem lehet a szőnyeg alá seperni, akkor járnak legjobban, ha valamilyen módon elkezdik ezt a dolgot megoldani. Itt az elmúlt négy-öt évben komoly fordulat következett be, hogy nem kiszorítani ezt a dolgot, nem elfelejteni, nem szőnyeg alá söpörni, hanem szembenézni vele. Szerintem ebben rengeteget tanultak a polgármestereink is, meg a politikusaink is. És azt is látják ma már, azt a szakmai, minőségi munkát, amit említett, akár a máltaiak, akár az ökumenikusok, akár a karitász, akár a vöröskereszt ezekben az ügyekben nagyon komoly tapasztalatokat halmozott föl az elmúlt 10-15, inkább 20 évben. És hogyha ezeket az önkormányzatok igénybe veszik, akkor az államnak tulajdonképpen már csak a pénzügyi eszközöket, meg a szabályozást kell biztosítani.

Mv: Mennyire lesz az elérés teljes? Magyarán, felkészültek-e arra a hangokra, hogy na, már megint a cigányok járnak jól?

Balog Zoltán: Ez is egy súlyos kérdés. Így van. Tehát én gondolkodom is azon, csak még nem is merem hangosan mondani, hogy itt is valamilyen módon azért mégis csak be kellene vezetni azt, ami az angolszász szociálpolitikában klasszikus, az úgynevezett condition many, a feltételekhez kötött támogatás. Tehát most már az ingyenesség az olyan nagy, különösen az óvodában, amit kötelezővé tettünk, ott 85-90% körül jár, tehát gyakorlatilag senki nem fizet az ételért, mert önkéntes bevallás, hogy te mennyit keresel. És ez valóban egyfajta felelőtlenségre is vezethet. Tehát el tudok még képzelni egy olyan rendszert, hogy ne azért az ételért kelljen fizetni, amit megevett a gyerek, hanem azért, amit nem evett meg, hogyha nem szóltak előre, hogy nem fog enni. Tehát a pazarlást azt semmiképpen nem szabad megengedni ezen a területen. Tehát ott is valahogy össze kellene kötni, hogy vedd igénybe a gyereked érdekében az államnak ezt a segítségét, az önkormányzatnak ezt a gondoskodását, mert egyébként, ha kell, akkor szankciókkal, retorziókkal kell számoljál. Ebben a világban szerintem ez egy mindenképpen megfontolandó dolog.

Mv: Köznevelés. Az rendszer lesz, hogy a KLIK időnként felismeri, hogy mennyi a működésének a valós költsége, és utána azt újra tervezik? Vagy mindig fölhalmoz tartozásokat? Magyarán ez mennyire még a kezdeti működési zavar része?

Balog Zoltán: Én zavarnak se nevezném feltétlenül. Anomáliának. De ez szóhasználat kérdése. Most jutottunk el, tehát azt hisszük, hogy olyan nagyon régóta beszélünk a dologról, de ha megnézzük, valójában a KLIK-nek eddig, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak, amelyik az állami iskolák rendszerét fönntartja, részben ugye önkormányzati működtetéssel, ami a rezsit illeti meg az infrastruktúrát, részben állami működtetéssel, annak valójában nincs olyan nagy múltja még. Volt egy fél évük, amikor fölálltak, aztán utána volt egy teljes évük, amit akár aránylag egy nyugalmas évnek neveznénk, bár akkor is több száz iskolának változott a fenntartói joga vagy a fenntartói szereplője. Részben az egyházak felé mentek el, részben magániskolákba mentek el. Aztán a rákövetkező évben, ami meg egy nyugodt év lett volna, akkor pedig a szakképzést kellett teljes mértékben átadnunk a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a fenntartásába. És innen jön az, hogy így, ilyen folyamatosan változó mutatókkal nehéz kiszámolni, hogy akkor mennyibe is kerül a magyar oktatásnak az állami része, az egyházi része, a magánrésze. Most meg még a szakképzés része is, ami most már külön büdzséből van. De miután lezártul most ez a folyamat, és szerintem az iskolák átadásában is most már azért nem lesz olyan mértékű igény, mint ahogyan eddig volt, úgy gondolom, hogy eljön az az első nyugodt év, amikor azt tudjuk mondani, hogy ennyibe kerül a szakképzés, az ott van az NGM-ben az a pénz, ennyibe kerül a köznevelésnek a szakképzéstől független része, itt van ez a pénz, ennyibe kerül az egyházi és a magán. Tehát efelé haladunk. De a folyamatosan változó mutatók miatt még nem tudtunk eddig ebbe a helyzetbe kerülni. De azért hadd mondjam azt, hogy mindig időben megérkezett az állami plusz forrás, még ha volt is egy alultervezettség a KLIK-nek a költségvetésében.

Mv: Melyik lesz az az év, a jövő már ilyen lehet, amikor mindenki rendben megkapja a járandóságát? Akiknek a KLIK-től kell kapniuk.

Balog Zoltán: Hogy mondjam, ön ugye megint pontosan fogalmazott. A járandóságot, azt valóban nem kapta meg mindenki időben, de a fizetését mindenki megkapta időben. És Magyarországon ilyen korábban nem volt. Csak mi nem tudtunk róla. Mert egy kis vidéki önkormányzat, hátrányos helyzetű önkormányzatnál, hát én jártam olyan iskolákban, ahol a tanárok azt mondták, hogy fél évig nem kaptak fizetést, mert azt mondta a polgármester, hogy amíg azt a bizonyos földterületet nem adja el, és majd annak az árából ki nem fizeti, vagy nem tudja fölvenni azt a hitelt, amiből… 1300 milliárd forint adóssága volt 2010-ben az önkormányzatoknak, akik a szociális, az egészségügyi és az oktatási rendszert fönntartották. Tehát most sokkal stabilabb a dolog pénzügyileg, még akkor is, hogyha a hangok, azok erősebbek, hogy de a túlóra, a helyettesítés és így tovább, és így tovább. Valóban ezek a járandóságok késtek. De a fizetését, a megemelt, most már negyven százalék felé haladunk, a negyven százalékkal megemelt fizetését minden tanár megkapta, ezt bizton állíthatom. És a járandóságokat is, a hiányzó járandóságokat is az év végéig ki fogjuk mindenkinek fizetni. Most éppen három nappal ezelőtt érkezett meg a számlájára a KLIK-nek az a 26,7 milliárdos összeg, amivel ezeket a költésgeket fedezni tudjuk.

Mv: Mikortól látja olajozottnak a pedagógus-életpályamodellt? Amikor mindenki tudja, hol van, milyen minősítésben van, és tudja, hogy mi lesz vele 5-10-15 év múlva.

Balog Zoltán: Hát a minősítések, azok folyamatosak, ugyanúgy, mint egyébként ahogy a béremelés. Tehát a béremelés még ’17-ben is lesz. Tehát ’16-ban is emelünk egy olyan négy-öt százalékot, és még ’17-ben is emelünk. És akkor jutunk el a negyven-ötven százalék köré, attól függően, hogy ki milyen minősítésben van. Tehát itt azért ez még el fog tartani két-három évig, én azt nem mondanám, hogy ez azonnal meglesz. De ez azért mégiscsak része a folyamatos működésnek, a folyamatos minősítés, amit egyébként ötévente újra és újra el kell majd végezni. Úgyhogy hadd mondjam ezt a hároméves perspektívát, ami után a rendszernek, bízom benne, hogy a belső korrekcióival valóban olyan állapotok keletkeznek, hogy mindenki arra tud elsősorban koncentrálni, hogy mit és hogyan tanulnak a gyermekeink. Mert azért mégiscsak ez lenne a lényeg a köznevelésben.

Mv: Hírek következnek, utána innen folytatjuk. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az InfoRádió Arénájának vendége. A beszélgetést felvételről hallják, pénteken délelőtt rögzítettük.

Mv: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az InfoRádió Arénájának vendége. A beszélgetést felvételről hallják. Péntek délelőtt rögzítettük. Felsőoktatásban, ami kitermeli a köznevelésben dolgozók jelentős, száz százalékát, ott mikorra áll be a rendszer?

Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere: Ott mondhatom azt, hogy tulajdonképpen beállt. Most még a…

Mv: Friss a kancelláriarendszer.

Balog Zoltán: Igen, de a kancelláriarendszer, az sokkal gyorsabban stabilizálódott, mint ahogy azt én reméltem volna. Tehát az első, még alig teljes év azt mutatja, hogy kancellárrendszert azok, akiknek leginkább, szerintem, érdekük volt, de leginkább idegenkedtek tőle, a rektorok meg a szenátusok, szerintem megértették a lényegét, rájöttek, hogy ez nekik jó, elfogadták, és nagyon jó együttműködések vannak rektor és kancellár között. Eltekintve egy-két apró kivételről, amiket megpróbáltunk év közben orvosolni, azt látom, hogy ha szabad egy kicsit ironizálni, akkor a rektorok rájöttek, hogy azt az adott esetben kellemetlen munkát a költségvetéssel kapcsolatban, amit ők nem szívesen intéztek, mert azért mégiscsak őket választja a szenátus, ők választott emberek, tehát miért szerezzen az ember ellenfeleket vagy ellenségeket akkor, amikor ezt-azt adott esetben leépít vagy átalakít vagy másképp csinál. Ezt rá lehet bízni a kancellárokra, őket a miniszterelnök nevezi ki, ők az államnak az emberei, aztán majd ezt a munkát elvégzik, és lehet koncentrálni az oktatásra, lehet koncentrálni a kutatásra. Tehát itt kialakultak a jó együttműködések. Most még e köré a dolog köré odatesszük a konzisztóriumot, ami fontos, hogy legyenek olyan tekintélyes gazdasági szakemberek, oktatási szakemberek, akik rá tudnak nézni egyfajta ilyen igazgatótanácsként, hogyha a gazdasági életből akarok hasonlatot hozni, arra, hogy akkor mi is zajlik az egyetemen, hogy működik a kancellár. De én alapvetően… ezt most a jelenlegi törvénymódosítással ezt elérjük ennek a lehetőségét, ezek fölállnak, akkor úgy nagyjából az, amit akartunk csinálni, megvan a törvényben. Most szavazunk róla talán a jövő héten arról, hogy azok a főiskolák, amelyek valóban egy széles portfólióval rendelkeznek, alkalmazott tudományok egyetemévé válnak és aztán még egy lépés az, hogy a tudományegyetemi státuszt is deklaráljuk. A szaktisztításban, a szakstruktúra tisztításában sikerült száz fölötti szakokat, olyanokat megszüntetni, amikre úgy gondoljuk, hogy sem gazdasági, sem egyéb szempontból nem volt igazán szükség. Azt a viszonyt, ami a BA és az MA között van, hogy mi legyen alapszak és mit lehessen csak az emelt szakon, az MA-n, a master szakon tanulni, az is úgy nagyjából rendben van. Nyilván ezeket folyamatosan, mert hát változik a világ, és ha valaminek gyorsan kell reagálni a világ változásaira, az a felsőoktatás, mert ott jönnek ki a jövő szakemberei. Nyilván itt lesz egy folyamatos, tehát ez egy dinamikus világ, ahol folyamatosan alkalmazkodni kell az élethez, mert nagyon nagy verseny van. De a nagy strukturális ügyek, azok lezáródtak.

Mv: Adósságmentes lesz a felsőoktatás?

Balog Zoltán: Igen.

Mv: Ez azt jelenti, hogy most is az?

Balog Zoltán: Most is az. Most már a most is az, azt nem mondanám, de most már az. Tehát én nagyon bízom benne, és biztos vagyok… Legalább annyira biztos vagyok benne, mint ahogy a politikában bármiben biztos lehet az ember, hogy az év végét az intézmények adósság nélkül fogják zárni. Mikor volt ilyen utoljára Magyarországon? Nagyon messze vissza kell nézni a történelemben, amikor azt mondhatjuk, hogy adósság nélkül zártak a… Sőt, van felhalmozás olyan mértékű, hogy a jövő évi költségvetés pénzeiből meg tudjuk oldani az első ütemét annak a jelentős béremelésnek, ami az egyetemi oktatók teljes egészét érinteni fogja.

Mv: Táblázatszerűen? Nem lesznek bérfeszültségek? Mert most időnként vannak bérfeszültségek.

Balog Zoltán: Hát most is vannak, meg mindig lesznek. Most ki az, aki elégedett a bérével? Azért szerintem hogyha megnézzük az embereknek az a kisebb százaléka, aki úgy gondolja, hogy a…

Mv: Mondjuk ha a tanítvány többet keres egy picivel vagy majdnem annyit, akkor az az embernek csípi a szemét.

Balog Zoltán: Hát hogyha erre kérdez rá, örülök, hogy erre lehetőséget kapok, hogy ezt elmondjam. Azért ebben van egy… elég súlyos csúsztatások vannak. Ugye a doktoranduszokról beszélünk. Most ha a doktoranduszoknak nem adunk egy komoly ösztöndíjat, és nagyon fontos, ez nem fizetés, ez ösztöndíj, nincs utána nyugdíj, egészségügyi járulék, ez nem munkaviszony, ez ösztöndíj, ez egy teljesen más világ. És hogyha azt akarjuk, hogy a legjobbak maradjanak bent az egyetemen, és azok kutassanak, és azok írják a disszertációt, akkor azt meg kell fizetni. Akkor adni kell egy olyan ösztöndíjat, ami elég a megél, legalább a megélhetéshez, egy stabil megélhetéshez elég, és nem csábítják el két perc alatt a gazdaság világába, ahol háromszor annyit fizetnek neki fizetésként. Tehát ezért emeltük meg jelentősen az ösztöndíjakat. De az nem igaz, hogy bárki többet fog keresni, mint majd az ösztöndíjban többet fog kapni, mint a tanárnak, vagy a tanársegédének a fizetése, mert 2018-ra lép be az a magasabb összeg, amiről beszélünk, ugyanis behoztunk valamit. Itt is érvényes a conditional money, a feltételekhez kötött támogatás. Megemeltük a, tehát  két év után egy komoly minősítés lesz, és aki nem felel meg a minősítésnek, az nem tudja megírni a disszertációját, attól el fogjuk venni az ösztöndíjat. Tehát azért ezért meg kell dolgozni majd, és az utolsó két évben lesz valóban egy nagyon magas összeg, ahol azt szeretnénk, ha semmi mással nem foglalkoznának, csak a disszertáció írásával, hogy olyan minőségi munka jöjjön ki, amit aztán tud használni a tudomány, tud használni a gazdaság, tud használni az egyetem. Tehát ez a doktori képzés reformjának egy nagyon fontos része a minősítés, a követelményrendszer, az elvárások, és az ezért megemelt ösztöndíj. De azt, amikor megvan a disszertáció, akkor mi történik? Attól kezdve, tehát nem a fizetés lesz ilyen magas, ami aztán élete végéig kap az ember, vagy még tovább emelkedik, akkor mindennek vége van, és akkor be kell állni. Vagy tanársegédnek, vagy docensnek, vagy később, vagy el lehet indítani a habilitációt, be lehet állni egyetemi tanárnak. Tehát ez egy olyan, mondjuk így, hogy valóban kivételes, kiváltságos helyzet, az a négy év, a doktori képzésben ennyi doktorandusznak lenni, amit szeretnénk vonzóvá tenni, de aztán ennek az  ügynek vége van, hogy ha ez elvégződött, és utána mindenkinek a saját lábán kell megállni a tudományos vagy a gazdasági életben.

Mv: Milyen eredményeket várnak a duális képzéstől, amihez nagy reményeket fűztek az elinduláskor, és ez is volt?

Balog Zoltán: Érdekes módon ez is sokkal olajozottabban és gyorsabban indult be a felsőoktatásban. Tehát én a felsőoktatást most úgy látom, hogy érdemes volt. Én azért ezt személyesen is megszenvedtem, talán ön is emlékszik, még amikor vonulgattam a hallgatói önkormányzatok képviselői az utcán, és nem nagyon akartak velem szóba állni, mint illetékes miniszterrel. Úgy négyszer-ötször kellett behívni őket, hogy üljünk már asztalhoz. De úgy látom, hogy meg voltak feszült tárgyalásaim a rektori konferenciával is, de úgy látom, hogy itt a legfontosabb szereplők megértették a lényeget. Hogy ha nem tudjuk bemutatni a gazdasági, a népgazdasági, vagy nemzetgazdasági, és ezt széles értelemben, nem egyszerűen csak a GDP-ről szól, hasznosságát annak, amit csinálunk, akkor előbb-utóbb elveszti a vonzerejét a felsőoktatás. Ha nem lesznek a diplomák valóban versenyképesek. Ha csak arra koncentrálunk, hogy minél több diák, mert a fejkvóta, az több pénzt jelent az egyetemnek, de nem nézzük, hogy milyen diplomát, és hogy valóban megkapja-e azt a színvonalas képzést. Tehát itt megértették a szerintem a szereplők a dolgot, és a gazdaság világa, és az egyetem világa sokkal közelebb került egymáshoz, mint korábban, és ebből kijött az, hogy az első kísérleti duális képzésünknél már több száz vállalat jelentkezett, az egyetemeknek a kétharmada, a kétharmada beszállt a duális képzésbe, és ezer körül van azoknak a hallgatóknak a száma, akikkel szerződést kötöttek, és ma már duális képzésben tanulnak az egyetemen az első szemesztertől kezdve. Tehát ez azt jelenti, hogy kvázi munkaviszonyuk van olyan munkahelyeken, ami az ő képzésükhöz kapcsolódik.

Mv: Biztos ön is olvasta részletesen az OECD-országjelentés ide vonatkozó részeit.

Balog Zoltán: Hogyne!

Mv: Ott milyen számokat, milyen mutatókat kellene megváltoztatnia ennek a rendszernek, hogy azt mondjuk, hogy jófele megyünk biztosan, és ezt most már tőlünk független tényezők is így látják?

Balog Zoltán: Ami továbbra is súlyos gondja mondjuk elsősorban a köznevelésnek, az a korai iskolaelhagyás, vagy a képzettség nélküli elhagyás, vagy mondjuk kicsit népiesen, a lemorzsolódás. Tehát az, hogy ha el is végzik most már Magyarországon akár a hátrányos helyzetű világban, ami nemcsak roma világ, de azért az a cigányságnak a világa, a nyolc osztályt már majdnem mindenki elvégzi. De részben funkcionális analfabétaként, tehát nem tud bekerülni a szakképzésbe. Vagy ha bekerül a szakképzésbe, akkor gondoljon bele, hogy a hátrányos helyzetű világba majdnem minden második ki is esik belőle. Tehát itt a benntartás az egy nagyon fontos dolog. Eljuttatni a szakképzésig, eljuttatni a diplomáig, szerintem ez egy nagyon lényeges dolog. Tehát ezeken a mutatókon egészen biztosan javítani kell majd. És aztán a tartalmi, a minőségi rész. A matematikaoktatás megújítása, amit előtérbe állítottunk vagy éppen a duál…, hogy mondják, digitális műveltség, az is egy nagyon lényeges dolog. Nagyon érdekes, hogy miközben a magyar fiatalok internethasználata az körülbelül OECD-átlag vagy az európai uniós átlag, aközben a digitális intelligenciájuk, a digitális rendszernek a használatában meg el vagyunk maradva. Tehát ez azt jelenti, hogy úgy látszik, hogy nem elég, hogy a neten lógnak a fiataljaink, attól még lehetnek digitális analfabéták.

Mv: Lógni más, mint programozni.

Balog Zoltán: Programozni, meg megtalálni és használni azokat az információkat, amikben a net fantasztikus lehetőségeket ad. Tehát itt egészen biztosan tovább kel lépnünk.

Mv: Egészségügy. Új budai nagykórház. Mikor, hol?

Balog Zoltán: Egyelőre ott tartunk, hogy budapesti. Tehát én…

Mv: Nem teljesen értem.

Balog Zoltán: Hát én, persze, rengeteg érv vagy a legtöbb érv amellett szól, hogy Budán. De azért én nem zárnám le rögtön ezt az ügyet. Tehát ugye a helyszín az egy neuralgikus pont, mert mindenki magához szeretné közel a dolgot. De azért nekünk olyan szempontokat is mérlegelni kell, hogy a megközelíthetőség, a megfelelő, rendelkezésre álló terület. Meg kell nézni azt, hogy Pestnek az ellátottsága hogy van. Mert mondjuk egy jó híddal, a Dunához közeli kórház akkor már a pesti kapacitásba is be tud szállni. Tehát a pesti ellátásba is be tud szállni. Tehát a szempontok, amiket mérlegelni kell, az fontos, hogy az egész Budapestnek a szempontjai. Tehát az, hogy néz ki Budapesten a kórházi ellátás, hol vannak fehér foltok, hol vannak esetleg pluszok, és ennek a térképnek az elkészítése. Ebben nagyon jól állunk, erre egy külön miniszteri biztost neveztünk ki. Így kiváló ember, aki ismeri Budapestnek a minden szegletét egészségügyi szempontból. Kell egy ilyen térkép, ez egy nagyon lényeges dolog. És aztán vannak olyan pontok, amik részben pluszok, részben mínuszok ma a budapesti ellátásban, amiknek a sorsáról dönteni kell ebben az összefüggésben. Tehát úgy gondolom, hogy a János kórháznak az ügyét azt nem lehet elválasztani semmiképpen az új kórháznak vagy egy megújított kórháznak a helyzetétől. Tehát a János kórház-ügyet mindenképpen valamilyen módon bele kell kombinálni ebbe az ügybe. A Korányi projekt, ami egy óriási, hatalmas új kórházi tömbje lesz a Semmelweis Orvostudományi Egyetemnek, ez egyébként Pesten van, olyan új kapacitások jönnek létre, ezt is be kell kalkulálni. A Honvédkórháznak is vannak még kimerítetlen lehetőségei, ott is egy nagyon jó műszerezettségű, magas színvonaló orvosgárda dolgozik. Tehát mindezeket. Aztán van még a Sportkórháznak a félig kész, üres épülete, az Budán van éppen. Az is szóba jön. Annak a sorsáról is dönteni kell. Arról szerintem már nagyjából döntöttünk is. Tehát mindezeknek a szempontoknak a mérlegelése, meg szerintem tényleg még azért egy olyan párbeszéd a budai meg a pesti polgárokkal, meg ennek a politikai vezetőrétegével, ami nélkül azért ne hozzuk meg a döntést. Én magam is tárgyaltam már Tarlós főpolgármester úrral ebben az ügyben. Bár az egészségügy állami feladat, de azért nehogy már a főváros nélkül döntsünk ebben az ügyben. Tehát ha ezeket a lépéseket megtesszük, akkor lesz a helyszín véglegesen kiválasztva.

Mv: Mikorra jutnak a folyamat végére? Mikor választják ki a helyszínt? Hogy látja most?

Balog Zoltán: A jövő évnek az elején mindenképpen meg kell születnie ennek a döntésnek ahhoz, hogy még ebben a ciklusban ne csak az alapkövet tegyük le, hanem el is kezdődhessen az építkezés.

Mv: Ha jól értettem, amit néhány perce mondott, a Jánost akkor is rendbe kell tenni, bárhol is legyen az új kórház.

Balog Zoltán: Így is föl lehet tenni a kérdést. Már akkor lehet, hogy az új kapacitásokat oda kell vinni, akkor lehet, hogy a János az, amit még új kapacitásokkal kínálunk mondjuk a budai polgároknak. A másik pedig az, hogy akkor lehet, hogy ha egy nagyobb kapacitású új kórház jön létre, akkor lehet, hogy a Jánosnak bizonyos részeire nem lesz szükség vagy magára a Jánosra abban a formában nem lesz szükség,  úgyhogy itt azért többféle kimenetele van még az ügynek.  Mert az új orvoslásban, tehát a Jánossal van megközelíthetőségi probléma, az egyik, a másik pedig a pavilonrendszer, amiben működik. Ma már ezt nem tekintik egy jó ellátási formának, ugye a betegek szállítása miatt meg egyébként is…

Mv: A betegek eltévednek konkrétan.

Balog Zoltán: Hát igen, ezt is mondhatnánk, így van, de nemcsak ezért, hanem azért is, mert a széttagolt, minden vizsgálathoz néhány kilométert kell gyalogolni, vagy szállítják ott az embert, ez a része is problémás, tehát a nagy tömbben legyen a kórház együtt, az mondjuk a 21. századi irány, és ebből a szempontból a Jánost erre így alkalmassá lehet-e tenni, az egy komoly kérdés. Ezekről mindről azt is mondhatnám, hogy mióta eldöntöttük, hogy ezt ígérjük a budapestieknek, hogy lesz egy új kórházuk, azóta folyamatos, nagyon komoly tanulmányok készülnek ezzel kapcsolatban, tehát egy nagyon komoly háttérmunka folyik már évek óta. Ebben az évben erre a költségvetésben illetve 2016-ban van egymilliárd forintos összeg is, hogy ezeket az előkészítő munkákat végezzük. Tehát ez azért egy nagyon komoly döntés, nagyon lényeges, jövőt meghatározó döntés, nem lehet azt mondani, hogy legyen itt, aztán majd lesz valahogy, hanem itt komoly előtanulmányokra van szükség, komoly szakmai csapat fog komoly szakmai javaslatot tenni, és aztán nyilván a kormányzatnak kell dönteni ebben.

Mv: Mondta, hogy a Sportkórház az lényegében eldőlt. Az hogy dőlt el?

Balog Zoltán: A Sportkórház a jelenlegi állás szerint, még a kormány ugye ezt nem fogadta el, de mi azt a javaslatot fogjuk tenni, hogy a Sportkórház ne épüljön meg, hanem a Sportkórházban legyen valamifajta sportorvoslás, tehát a sportolók kapjanak valami egészségügyi ellátást, de az a nagy kórház, amit ott eredetileg terveztek, az ne épüljön meg, hanem az szolgáljon a megújuló Testnevelési Egyetemen egy nagyon komoly, kétszámjegyű beruházást tervezünk, most készítjük ezt elő, az szolgáljon oktatási célokat, miközben a földszintjén vagy az első két emeletén legyen ott úgy a sportdiagnosztika, a legitim vagy hogy mondják, legális teljesítménynöveléssel kapcsolatos kutatások, meg valami olyan ambuláns, egynapos ellátási lehetőség, tehát kórházi ágyakat ott nem tervezünk, ami a sportolóknak nemcsak az érzést adja meg, hogy ők különösen is abban az elit világban ők külön vannak kezelve, hanem egy gyors reagálást lehetővé tesz, és aztán úgy gondoljuk, hogy Budapesten a nagy, színvonalas kórházakban ki kell alakítani azt a kapacitást meg azokat a helyeket, ahol a speciális sportorvoslási képességek úgy vannak jelen, hogy valóban a legjobb sportolóink is, meg azok, akik tipikusan sportsérüléseket szenvednek, a legjobb ellátást kapják. Tehát ez nem azt jelenti, hogy nem lesz a sportolóinknak egészségügyi ellátása, ellenkezőleg, azt jelenti, hogy a legjobbat fogják kapni Budapest viszonylatában és ezt természetesen országosan is ki lehet terjeszteni.

Mv: Alapellátás erősítésében milyen feladataik vannak? Új egészségügyi államtitkár van, valószínűleg új elképzelésekkel is.

Balog Zoltán: Azt nem mondanám, azért nem mondanám, mert Zombor Gábor nem azért távozott, mert az elképzelései rosszak lettek volna, úgyhogy az új államtitkárt kimondottan úgy választottuk, az én első kérdésem az volt, mikor először találkoztunk ilyen módon, hogy akkor beszéljünk az utódlásról, hogy el tudja-e fogadni azt, amit Zombor Gábor eltervezett és részben el is indított, különösen az alapellátásban, és az ő válasza egy nagy barátságos igen volt, hogy ezt ő is így gondolja, pont így kell csinálni, úgyhogy azt tovább kell vinni. Azért az egészségügyben voltunk a leggyorsabbak, gyakorlatilag alig állt föl az új kormány, alig lett meg az új államtitkár, akkor még Zombor Gábor, aki kizárólag családi és egészségi okok miatt távozott, énnekem nagy dráma volt, nagy veszteség, mert egy kiváló szakember, aki az élet minden területén otthon volt, ami az egészségügyhöz kell, tehát ő rögtön elkezdte az alapellátás megújítását. Már 2015 januárjában 130 ezer forint pluszt kapott minden háziorvosi praxis, ez ’16 január 1-jétől is újabb 10 milliárd forint érkezik az alapellátásba. Csinált egy olyan alapellátási törvényt Zombor Gábor a munkátársaival, ami egy sokkal jobb működést tesz lehetővé.  Most már látom az üres háziorvosi praxisok, most is éppen 80 pályázat érkezett be ezekre, már korábban is, azt hiszem 64-et be tudtunk tölteni, azért az most már akkor 100 fölött járunk, és akkor lassan ez a probléma is megoldódik. Tehát a háziorvosoknak az előtérbe állítása, akinek egy kapuőri szerepe is van az egészségügyben, azért az egy mindenképpen pozitív dolog. És a törvényt, amit megcsináltunk, megcsináltuk a végrehajtási rendeleteket, most elkezdjük majd alkalmazni. Ez az alapellátásnak egy olyan üzenet lesz, hogy ti nagyon fontosak vagytok, hiszen Magyarország még mindig a nemzetközi összehasonlításban túl sok időt töltünk a kórházban, kórházi ágyon bent fekve. Ez a legdrágább, meg gondolom, hogy a legkevésbé kívánatos dolog egy betegnek, ha gyógyulni akar. Tehát az otthon gyógyulni, az egynapos ellátás, a háziorvos által kísérve gyógyulni, mindezek előtérbe fognak kerülni, és ezzel kapcsolatban az anyagi megbecsülés is. Meg azoknak a jogi lehetőségeknek a megteremtése, ahol az önkormányzatok zökkenőmentesebben működhetnek együtt ezekkel a praxisokkal, hiszen ezek magánvállalkozások, adókedvezményt adhatnak, lemondhatnak a bérleti díjról, és így tovább, és így tovább. Tehát számos olyan aprónak tűnő, de mégis jelentős, adminisztratív terhek csökkentése, vagy az inkább az orvosírnok, klasszikusan így mondtuk ezt, oldja meg ezeket a feladatokat, ne az orvosnak kelljen, és ne azért ő csinálja, mert meg kell spórolni valahogy az orvosírnoknak, az asszisztensnek a bérét, mert nem elég a pénz erre. Tehát mindezek a plusz lehetőségek, amiket adunk, bízom benne, hogy úgy megerősítik a háziorvosi szolgálatot, hogy azok valóban ne csak egyszerűen továbbutaló intézmények legyenek, na menjél kórházba, na menjél rendelőintézetbe, hanem valóságos gyógyító munkában meg tudnak erősödni.

Mv: Rendszerszintű feladatai vannak-e az új államtitkárnak? Azért kérdezem, mert még mikor nem volt államtitkár, nagyon szikár és kemény hangú tanulmányokat közölt arról, hogy mit kellene az egészségügyben megváltoztatni. Például ilyen mondatok voltak benne, hogy nem nagyon elhinni az adatszolgáltatást, ameddig az a finanszírozástól függ.

Balog Zoltán: Jó mondat, így van. Én is olvastam. Ennek tudatában tettem javaslatot a miniszterelnök úrnak, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán legyen az államtitkár, mert láttam ezt a rendszerszemléletet, tehát, hogy nem valamifajta vélt vagy valós kórházi lobbinak az embere lesz, hanem egy olyan egészségügyi menedzser, aki mögött egyébként sikeres átalakítások vannak, ha csak éppen a debreceni Kenézy kórházra gondolok, ami egy sikertörténet. Hogy úgy sikerült humánusan megválni egyébként több ezer embertől ott, egy ellenzéki helyzetben, Debrecen ellenzéki helyzetében, akkor szocialista kormány volt, hogy azt a lehető legjobban menedzselte. És a szakmai hozzáértésétől, hadd nevezzek meg egy szempontot, ami egy politikusnak fontos, még ha bírálják is ezért, ő volt az egyetlen kórházigazgató, aki a Molnár Lajos egészségügyi miniszter, szocialista-szabaddemokrata egészségügyi miniszter idején nem volt hajlandó aláírni a negyven százalékkal csökkentett OEP finanszírozását a saját kórházának is. Küzdött és harcolt, és ellenállt, és győzött. Elindult Budapestre, mert magához rendelte a miniszter, hogy mit képzel, és mire fölért Budapestre az autóval, Molnár Lajos már nem volt egészségügyi miniszter. Tehát egy harcos emberről van szó, aki képes a betegek érdekében, mégis ez lenne a legfontosabb, adott esetben konfliktusokat is vállalni. Amit ő rendszerszerűen vállal, az valóban a finanszírozásnak a megújítása. Ő így fogalmazta, hogy egyfajta kancellári rendszer a kórházak esetében is. Tehát, hogy a finanszírozásra legyenek olyan független szakemberek, akik egy régió felől tudnak tekinteni a kórházra, nem a kórházi rendszernek a részei, hanem az OEP felől rátekintve, meg a régió felől rátekintve egy kórháznak a működésére, meg tudják teremteni azokat a szinergiákat, amik most nem feltétlenül érdekei a kórházaknak. Hiszen minél több ellátás van ott, annál jobb a finanszírozás, és ezért az együttműködés kórházak között, az bizony sokszor hátrányt szenved.

Mv: Kultúra. Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése segélyt kiáltott. Szerintük az áfatörvény trehány alkalmazása és értelmezése miatt óriási bajba kerülnek. Látják a problémát?

Balog Zoltán: Igen. Tegnap este óta, mert engem is elért ez a tiltakozás, nem is olyan régen tárgyaltam a könyvkiadók és könyvterjesztők képviselőivel. Akkor még nem láttuk ezt a problémát. Talán három vagy négy héttel ezelőtt ültem le velük, mert a magyar könyvkiadás, ami a magyar könyv kiadása, a magyar nyelvű könyvek kiadása, annak stratégiai szerepet szánunk. Nem véletlen, hogy alacsony az áfa. Hát öt százaléka az áfája ennek. És az, hogy itt most nem tudunk különbséget tenni, vagy nem jól tett különbséget a NAV, ezt majd azért még vizsgáljuk meg a szolgáltatás meg a termék között. Ez valóban nehéz helyzetbe hozza a kiadókat. Én ma reggel beszéltem az illetékes államtitkárral, a NAV-nak az új vezetőjével, Tállai Andrással, aki megígérte, hogy még ma konzultálunk erről az ügyről, mert szerintem is itt tennünk kell valamit. Nem célunk az egyébként is nehéz helyzetben lévő könyvkiadókat tönkretenni semmiképpen. Ellenkezőleg. A digitális kultúra fejlesztése mellett azért most már hangoskönyvek, és így tovább, és így tovább, a magyar könyvkiadásnak a jövőben is stratégiai szerepe kell, hogy legyen. Úgyhogy ebben mindenképpen segíteni fogunk.

Mv: Merthogy ki más adna ki magyar könyvet?

Balog Zoltán: Hát így van.

Mv: Egyházi ünnepek sorozata következik. Azt tudom, hogy önnek van személyesen ebben dolga. De egy kormányzatnak van dolga?

Balog Zoltán: Nincs.

Mv: Semmi?

Balog Zoltán: Azt mondanám, hogy semmi, de alapvető, mondjuk így, hogy alapvetően nincs. Én ebben lehet, hogy egy kicsit radikális állásponton vagyok, egy kormányzatnak egy dolga van, hagyja az embereket békén ünnepelni. Hagyja az embereket békén készülni! És ha ehhez feltételeket kell megteremteni, az adventi vásárok szabályozásában, a, mondjuk így, a felkínált termékek minőségének az ellenőrzésében, ez nagyon fontos, mert egy rosszul kiválasztott ajándék vagy egy minőségvesztett áru, vagy éppen egy rossz vacsora, mert rossz volt a nyersanyag, az tönkre tud tenni egy ünnepet. Tehát ebben ezeknek a technikai feltételeknek, infrastrukturális feltételeknek az ellenőrzésében, a megteremtésében, közlekedésszervezés, szilveszterre gondolom, természetesen az államnak van feladata. De hogy egyébként a családok hogy ünnepelnek, azt nem kell elrontani, és akkor majd az jó fog lenni. Szerintem itt a lelki közösségeknek van feladatuk, hogy olyan meghívást mondjanak az emberek felé, ami által az ünnep az nemcsak vacsora lesz, meg nemcsak személyes találkozások, hanem ezeknek lesz egy spirituális tartalma. Hogy ne mondjam, szakrális minőséget is tudnak kapni. De hát ebbe a kormány már végképp ne szóljon bele!

Mv: De a személyes jelenlét, amikor egy-egy kormánytagot meghívnak valamilyen ünnepre, az hozzáad az ünnephez? Ön hogy érzi? Önt nyilván sokszor meghívják.

Balog Zoltán: Hát hogyha jól szerepel az ember, akkor hozzáad, ha rosszul, akkor meg elvesz belőle. De azért itt az ember ráhagyatkozhat a meghívókra. Tehát ha már az embert meghívják, akkor nyilván nem azért hívják meg, mert utálják, hanem azért, mert várnak tőle valamit. És ha úgy gondolja, hogy ezt a várakozást teljesíteni tudja, vagy hozzá tud adni valamit, akkor elmegy. Ha meg úgy érzi, hogy nem kell őneki ott különösebben szerepelnie, megy az a dolog ott magától is, akkor legfeljebb a jelenléte van ott. Én hogyha már ez ilyen személyes irányba megy ez a dolog, akkor annyit mondanék, hogy az nagyon fontos, hogy az ember amikor elvállal egy meghívást, megjelenik valahol, akkor ez ne legyen ellen, legalábbis ne legyen ellentmondásba az egyébkénti életével. Tehát ne, bocsánat, játssza meg úgy magát, mint hogyha abban a dologban ő otthon lenne, pedig tulajdonképpen nincs is, de azért úgy csinál. Tehát olyan dolgokban érdemes részt venni, amik egyébként az embernek a saját életéből következnek. És akkor nem lesz egy ilyen ellentmondás, hogy mit keres itt ez a politikus, mert akkor emberként is lehetne ott a helye, vagy emberként is ott tudna lenni. Tehát mondjuk én amikor a kulturális rendezvényeken részt veszek, akkor ezt szoktam vezércsillagnak tekinteni, hogy hát erre a koncertre egyébként is elmennék, magánemberként, mert ez egy nagyon nagy dolog. És nem azért megyek, mennek oda az emberek, hogy egy politikust hallgassanak, hanem azt a szép zenét, vagy azt az előadást. És akkor az embernek megfelelő visszafogottsággal kell jelen lenni. És hát ez igaz a mindenfajta adventi, meg karácsonnyal kapcsolatos szereplésre is.

Mv: Miniszter úr, köszönöm a tájékoztatást. Az elmúlt egy órában Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere volt az Aréna vendége. A műsor elkészítésében Módos Márton főszerkesztő vett részt. Én Exterde Tibor vagyok. Köszönöm a figyelmet.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter